Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Miklósi-Sikes Csaba: A kalotaszegi falvak népi építészetéről

Jelen írásom főleg ennek az időszaknak az állapotát mutatja be úgy, ahogy azt a falvak számunkra megőrizték,

11 s melyet SZABÓ T Attila, Kiss András és SÍPOS Gábor levéltárosok útmutatásai alapján és segítségével összegyűjtött adatokkal egészítek ki. Ilyen értelemben, a hagyományos építészet fogalma számomra egyet jelent a vidékre ráerőltetett különböző típustervek előtti idők emlékeinek számbavételével, ideértve mindazokat a stíltörténeti és urbánusnak nevezett hatásokat is, amelyek századunk első feléig spontán kerültek be a tájegység építészeti gyakorlatába. A vidékről Kalotaszeg, Kolozsvárt a Királyhágóval összekötő műút és vasútvonal mentén, a mai Kolozs és Szilágy megyék területén fekszik, Délen a Gyaluí-havasok északi nyúlványai, nyugaton a Vlegyásza-havas és a Meszes-hegység keleti vonulata fogják közre. A tájegység három nagyobb mikrotájra oszlik: a Felszegre (a Vlegyásza hegység alatt), az Alszegre {az Almás patak völgye) és a Kolozsvár közelébe fekvő Nádas-mentére (a Nádas-patak völgye). A kutatás még ide sorolja Tordaszentlászló vidékét, a Jára-patak menti települések egy részét, illetve a Mezőség határán húzódó 5-6 falut is, Legnagyobb települése, a 12 000 lakosú, már a középkorban is jelentős vásároshelynek számító Bánffyhunyad.

12 Kalotaszeg Erdély azon vidékei közé tartozik, amelyeken a legkorábban megtelepedett a magyarság. A betelepülés nyugat felől, a Sebes-Körös völgyén keresztül történt, SZABÓ I Attila a nyelvi sajátosságokra hivatkozva - nem tartotta kizártnak, a Meszes-hergységen át, a Szilágyság felőli útvonal lehetőségét sem. Nevét a honfoglaló magyarok itt megtelepedett Kalota nemzetségétől kapta,

13 melynek ősi központja Gyerőmonostor volt,

14 s ahol a 12. század végén, illetve a 13, század legelején - a többi magyar nemzetséghez hasonlóan - családi monostort építtetett. E nemzetség szervezte meg az ősi Kalotaszeg településhálózatát is, amelyet az Almás-, és Kolozsmonostor körül kialakult falvak egészítettek ki.

15 Hogy melyek lehettek ezek a falvak, az 1241-es tatárjárás és annyi más pusztítás után nehéz lenne pontosan megállapítani. A váradi püspökség 1291-94-es dézsmajegyzékében már a mostani falunevek szerepelnek: Almásmunustora, Bábun, 11. Kutatásaimat, mint Kalotaszeg szülöttje, az 1970-es évektől kezdve végeztem. 1985 és 1987 között, a Kolozs megyei Kutató és Tervező Intézet alkalmazottjaként, előbb Kolozs-, majd SÁNDOR Géza kollégámmal, Szilágy megye népi építészetének formai alakulásáról állítottam össze egy-egy román nyelven írt tanulmányt. 1993-ban ezeknek az anyagoknak felhasználásával írtam meg műemlékvédelmi szakmérnöki dolgozatomat a Budapesti Műszaki Egyetemen. 12. SEBESTYÉN Kálmán: Lapok Kalotaszeg múltjából. Nyelvünk és Kultúránk. Budapest. 1992. 41-46. 13. A Kalota bolgár-szláv eredetű szó, mely személynévként is előfordul. A szeg jelentése sarok, szöglet, zug és a Kalotaszeg elnevezés minden bizonnyal arra vonatkozik, hogy eredetileg a Körös és a Kalota által bezárt területen feküdt. A Kalota mint személy- és településnév, már a 13. században előfordul, és e század végén a nagyváradi püspökség részeként írják össze a kalotai esperességet, mely magába foglalta a Sebes-Körös vidéket a forrástól Nagyváradig. (BALASSA Iván1989. 64.) 14. BALÁZS Éva: Kolozs megye kialakulása. Budapest. 1939. 12. 15. ENTZ Géza: Erdély művészete a 11-13 században. Kolozsvár 1994.