Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

BALÁZS-LEGEZA BORBÁLA: „Hát abba’ az időbe lehetett boldogulni”. A kiszámítható megélhetés. Stratégiák a szocialista korszak magyarországi falvaiban

tást, zsarolást alkalmazták, míg végül a magyar parasztság újra belátta, hogy nincs értelme ellenállni.17 A központi vezetés egyik módszere volt, hogy a közösség legtekintélyesebb, véleményformáló egyéniségeit igyekeztek megnyerni, és nekik vezető beosztású állásokat kínáltak a létrejövő szövetkezetekben. így a nagy befolyású és köztiszteletben álló gazdálkodókat tömegesen követték a többiek is.18 Egy erre vonatkozó példát Milotán találtam. Az egyik interjúalanyom, A.J., miután Nagy Imre minisztersége idején kiléphetett a tsz-ből, nekilátott önállóan gazdálkodni. Aztán 1959-ben újra elkezdték az agi- tálást a szövetkezetbe, mire ő úgy döntött a feleségével fiatal házasként, hogy elmennek Milotáról a Csepeli Autógyárba. „Nálunk nem is jöttek agitátorok egyáltalán! Igaz? Egy órára se! Felénk se néztek! Tudták azt, hogy mi olyanok vagyunk, vagy olyan vagyok, hogy hiába beszélnek, én úgyse hallgatom meg!"19 Aztán eljött a tsz-elnök személyesen, és megkérte, hogy maradjon, neki ígérte a kertészet vezetői pozícióját a szövetkezetben. Végül beleegyezett, belépett, és nyugdíjazásáig ő is volt ennek a részlegnek az irányítója.

1960-tól országszerte megindultak újra a termelőszövetkezetek, kezdetben elég nehézkesen, döcögve. Munkaegységre dolgoztak a tagok, sokszor nem pénzbeli, hanem természetbeli, terménybeli fizetést kaptak. Gerjen- ben többen is említették, hogy még olyan is előfordult, hogy az év végi zárszámadáskor összesítették az éves bevételt, ezt összefésülték azzal, hogy ki mennyit vitt el év közben juttatásként, és ha többet, mint amennyi járt volna, akkor a tagoknak még vissza is kellett fizetni. 1964- 1965-ben az állam a mezőgazdaság felé fordult: a tsz-ek tartozásait elengedték és nagyobb beruházásokat eszközöltek. Ekkortól indult meg a pénzbeli fizetés osztása, és egyensúlyba került a mezőgazdaság menete.20

A termelőszövetkezetek kiépítésében egyre inkább eltértek a hagyományos kolhoz-modelltől, és nagyobb hangsúlyt fektettek a második gazdaság, a háztáji szerepére. Kezdetben a még instabil rendszer megszilárdulásáig kompromisszumnak szánták a parasztság felé a háztáji engedélyezését, azonban kiderült, hogy a kettős rendszer működik, így végül nem csak nem akadályozták, hanem támogatták, ösztönözték is a kisüzemi termelést.21 Végül a magyar mezőgazdasági rendszer erre a kettőre:

a kisüzemek és a nagyüzemek együttműködésére, szimbiózisára épült fel.22 Az 1960-1970-es évekre a falusi családok 3A-e vett részt valamilyen formában a mezőgazdasági kistermelésben (az I 972-es Állami Mezőgazdasági Összeírás szerint 1,62 millió háztáji és kisegítő gazdaság működött). Ez a folyamat, a fokozatos vagyonosodás tette lehetővé a korábban paraszti réteg egyre gyorsabb polgárosulását, hiszen a megtermelt hasznot csak részlegesen lehetett a termelésbe visszaforgatni (a földgyarapítás lehetetlensége folytán), a fennmaradó megtakarításokat a fogyasztásba, lakáskörülmények javításába, tartós fogyasztási cikkek vásárlásába fektették.23 Ez már a fridzsiderszocializmus ideje, az 1970-es évek, amelynek során egy idő után „fölösleges” tárgyak is felhalmozódnak az egyen-lakásbelsőkben, a „tehetősség” jelképeként.24

Az első és második gazdaságok együttműködése, egymást kiegészítő jelensége a falusiak számára is egyre nyilvánvalóbbá vált, és a korábban elvesztett népszerűségét újra kezdte visszanyerni a mezőgazdaság. A tsz egy idő után már nemcsak a földet biztosította, hanem gondoskodott a vetőmagról és az értékesítésről is a háztáji gazdaság számára.25 Az 1980-as évek elejére a háztartások 60%-a állított elő mezőgazdasági terméket, a kisüzemeknek pedig több, mint a fele túllépett az önellátás keretein, és többletet, eladásra is termelt.26

Az 1960-as, 1970-es években Magyarországon is meginduló ún. zöld forradalom során számos új mezőgazda- sági technológiát vezettek be, melynek révén a termelést gyors ütemben lehetett növelni. Újfajta munkaszervezést indítottak meg, komoly befektetéseket eszközöltek a mezőgazdaság szektoraiban.27 A nagy- és a kisüzemek szoros együttműködése, az állami agrárpolitika, a sikeresen végrehajtott kollektivizáció, a zöld forradalom eredményei, és az ezáltal jelentősen megnövekedő termelési átlag lehetővé tette, hogy a magyar mezőgazdaság teljesen önellátóvá váljék, sőt jelentős mértékben tudott exportra is termelni.28

Az 1960-as évektől az 1980-as évek közepéig terjedő időszak a magyar mezőgazdaság történetének talán legsikeresebb időszaka volt. Az 1950-es szinthez képest 1965-re 25%-kal, majd 1982-re 126%-kal nőtt az értékesített bruttó agrártermékek aránya.29 Ebben az időszakban a nagyüzemi mezőgazdasági munka termelékeny17 VALUCH Tibor 2001. 195-196.

18 HARCSA István-KOVÁCH Imre-SZELÉNYI Iván 1994. 18.

19 Részlet az AJ-vel és feleségével készített interjúból. Milota, 2012.

20 HARCSA István-KOVÁCH Imre-SZELÉNYI Iván 1994. 17.

21 MÁRKUS István 1991a. 194. Később látni fogjuk, hogy ez volt az egyik legerősebb tartópillére a „kiszámítható” megélhetésnek.

22 Ez a gazdálkodási forma tulajdonképpen nem volt teljesen új a magyar mezőgazdaságban, a 20. század elején érvényben lévő munkamegosztás hasonlóképpen volt kialakítva a nagybirtokok és a családi gazdaságok között. A termőföldek kb. 40%-a volt a nagybirtokosok tulajdonában, ahol inkább a gabona- és takarmánytermesztésre specializálódtak, a többi területen pedig a kisüzemekhez hasonlóan húst, gyümölcsöt és zöldségeket termeltek, eladási szándékkal. (HARCSA István-KOVÁCH Imre-SZELÉNYI Iván 1994. 19.)

23 VALUCH Tibor 2006b. 182-183.

24 S. NAGY Katalin 1997. 47-48.

25 VALUCH Tibor 2001. 197-200.

26 HARCSA István-KOVÁCH Imre-SZELÉNYI Iván 1994. 19.

27 HARCSA István-KOVÁCH Imre-SZELÉNYI Iván 1994. 21.

28 HARCSA István-KOVÁCH Imre-SZELÉNYI Iván 1994. 22.

29 HARCSA István-KOVÁCH Imre-SZELÉNYI Iván 1994. 16.

206