Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
BALÁZS-LEGEZA BORBÁLA: „Hát abba’ az időbe lehetett boldogulni”. A kiszámítható megélhetés. Stratégiák a szocialista korszak magyarországi falvaiban
ségi növekedése meghaladta az eddigre már lassabban fejlődő iparét. Ennek egyik kiemelkedő oka az 1961 -tői engedélyezett háztáji gazdaság volt, mely szépen tudott gyarapodni és fejlődni a nagyüzemmel közös erőforrások talaján.30 Az 1980-as évek elejétől felbukkanó válságjelenségeket még egy darabig tudták mérsékelni a nagyüzemek melléküzemágaival, illetve a kisgazdaságok termelésével. Ekkor már az összmezőgazdasági termelés 40%-a a kistermelésből származott, amit az egyéni gazdasági döntések, önálló mérlegelés vezérelt, a viszonylagos piaci igényekhez alkalmazkodva - ezáltal tudott egyre nagyobb teret szerezni magának. A nagyüzemek már az 1980-as évek elejétől növekvő arányban adták bérbe vagy ré- szesmú'velésbe a földjeiket, ezzel is csökkentve a saját termelési költségeiket. Az 1980-as évek végétől pedig egyre több reformintézkedés irányult a piaci alkalmazkodás alapján a kistermelés nagyobb lehetőségeire - ezek az intézkedések azonban addigra már megkésettek voltak, a megindult válságfolyamatokat nem tudták megállítani. A fő hiba az MSZMP politikai ideológia mentén való uralkodása volt, nem adott teret a gazdasági problémák reális kezelésének.31 A lokális, decentralizált redisztribúciónak köszönhetően tudták legtöbbször a termelőszövetkezetek fenntartani magukat, a nagyüzem melléküzemágainak profitját forgatták a mezőgazdasági ágazatokba.32 Gerjenben cérnázóüzemet hoztak létre az 1970-es évek végén a többletmunkaerő részére, Milotán pedig több melléküzemág is működött, a kisebb földterület miatt, munkahelyteremtés céljából. Itt a Tisza közelsége miatt megindult a sóderkitermelés- és szállítás, faüzemet hoztak létre, ahol a régi, nagy diófákat vágták fel furnérnak, parkettának. Varrodát alapítottak, ahol az asszonyok tudtak munkába állni, valamint műanyagüzemük is volt, ahol nagy méretű műanyag eszközöket, pl. csúszdákat készítettek. Tiszaigaron faipari részlege volt a tsz-nek, melyben bútorüzem működött. 1960 után országosan a falusiak számára háromféle forrásból lehetett jövedelemre szert tenni: a mezőgazdasági nagyüzemből, a háztájiból és az ipari ingázós munkahelyek révén. Az döntötte el egy-egy település sorsát, hogy a megélhetésnek e három forrása mennyire volt elérhető, illetve a központi településpolitika és az állami redisztribúció intézkedései hogyan érintették a falut - azonban ezek sokszor egyenlőtlenül oszlottak el.33 34 Ezzel is magyarázható némelyik vizsgált település sorsa, például Milota esetében a redisztribúció sikertelenül működött, tulajdonképpen magára volt utalva a település, míg vele szemben Gerjennek minden lehetősége adott volt mindhárom megélhetési formára. Ipar a szocializmusban A mezőgazdasági ágazat mellett az ipar szintén fejlődésnek indult Magyarországon, miközben a kommunista hatalomátvétellel egy időben, 1947—1949 között zajlott a hároméves terv időszaka is. A tervben a háborús veszteségek helyreállítását, az ország újjáépítésének munkálatait tűzték ki célul, ehhez pedig nagy szükség volt a nehéziparra, ami korábban nem kapott akkora hangsúlyt az ország gazdaságában - agrárország lévén -, így jelentős munkaerő-átcsoportosításra volt szükség a mezőgazdaságból az iparba. Ez egy hosszabb folyamat elindítása volt. Az 1949. évi népszámlálás volt az utolsó, amikor az ország népességének még a fele a mezőgazdaságban dolgozott, utána ez az arány csak csökkent az idők folyamán. Nagyarányú toborzás indult meg az ipar szektoraiba: a közlekedés, a könnyű- és élelmiszeripar, a magán kisipar, a mezőgazdaság munkaerőigényét alacsonyabb szintre helyezték, csökkentették. A „maximális mozgósítás” bevezetésével hazarendelték a külföldi munkavállalókat, valamint 1949-től a börtönbüntetésüket töltőket és rendszeres elmegyógyászati kezelés alatt állókat, valamint 1950 után a feloszlatott egyházi szervezetek tagjait is munkára fogták. A nagyarányú átcsoportosítás eredménye az lett, hogy 1951 -re munkaerőhiány jelentkezett az állami gazdaságokban és a tsz-ekben, ekkor vált fontossá a nők munkába állítása is: a mezőgazdasági munkák egy részét ők is el tudták végezni az iparba irányított férfiak helyett. A gazdagparasztság gyors gazdasági tönkremenetele, a földek felajánlása és a mezőgazdaság elhagyása következményeként 1953-ra a mezőgazdasági magánszektorban foglalkoztatottak aránya az 1949. évinek a 7%-ára csökkent. Ekkor már az állam sem volt képes minden földet átvenni a „felajánlóktól” a munkaerőhiány miatt, ezért a korábbi tulajdonosokat kötelezték földjük megművelésére, a családtagjaiknak sem engedélyezték a mezőgazdaság elhagyását. 1952-ben hoztak erre rendeletet, melyben megtiltották, hogy elköltözzön lakóhelyéről az a földtulajdonos, aki nem gondoskodik a földje megműveléséről. Rendeletileg szabályozták a termelőszövetkezetek elhagyását is, nem lehetett toborozni a tsz- dolgozókat más munkára, aki pedig mégis otthagyta a szövetkezetét, az új munkahelyét kötelezték, hogy utasítsa vissza a szövetkezetbe a dolgozót. A hároméves terv idején a településfejlesztéseket még a helyi adottságokat figyelembe véve tervezték, az MDPM céljai azonban, majd az ötéves terv35 már ezeket figyelmen kívül hagyva a nehézipar és a gépipar fejlesztését ösztönözte. Az ipari városok, települések kiemelt szerephez jutottak ezekben a fejlesztési folyamatokban kulturális, szociális, kereskedelmi és lakásügyi szempont30 JUHÁSZ Pál 2008. 219. 31 VARGA Zsuzsanna 2008. 227-229., 238. 32 HARCSA István-KOVÁCH Imre-SZELÉNYI Iván 1994. 25. 33 MÁRKUS István 1991b. 32. 34 Magyar Dolgozók Pártja - 1948-ban alakult, és 1956-ig a sztálinista irányvonalat követő kommunista párt volt Magyarországon. 35 Az 1950. január 2-án beinduló népgazdasági terv Magyarországon, melynek célkitűzése az ország szocialista iparosítása, a mezőgazdaság fejlesztése, a honvédelem erősítése és az életszínvonal emelése volt. 207
