Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
PETI LEHEL: Gazdasági stratégiák és társadalmi viszonyok a Kis-Küküllő vidékén
Peti Lehel f/f GAZDASÁGI STRATÉGIÁK ES TÁRSADALMI VISZONYOKA KIS-KÜKÜLLŐ VIDÉKÉN Tanulmányomban a néprajzi szakirodalomban a Bala- vásártól Balázsfalváig húzódó települések a szocializmus és a posztszocializmus idején történő fontosabb szocio- kulturális és gazdasági változásainak bemutatását kísérelem meg, külön hangsúlyt fektetve a jelenlegi helyzet bemutatására. A vállalkozás jellegéből adódóan ezeknek a folyamatoknak az ismertetése során időnként elkerülhetetlen az általánosítás, de törekvésem szerint próbálom jelezni e folyamatok településszintű megvalósulásait, helyi jellegzetességeit is. A tanulmányban felhasznált megfigyelések, interjúrészietek többsége nem egy szisztematikus, a jelzett vidék általános bemutatására törekvő kutatásból származik, hanem az elmúlt évtizedben több Kis-Küküllő menti településen főként a gazdasági stratégiák (PETI Lehel 2004, 2006, KINDA István - PETI Lehel 2005), cigány-magyar együttélés (PETI Lehel 2007, 201 I), testvérfalu-kapcsolatrend- szerek szerepével (PETI Lehel 2005) valamint egy, posztszocializmusban országos jelentőségűvé váló kegyhely népi vallásosságának, interetnikus és felekezeti viszonyainak, az egyházak kegyhely alapítási stratégiáinak elemzésére koncentráltak (PETI Lehel 2012a, 2012b), többnyire esettanulmányok formájában. E korábbi kutatások során szerzett tapasztalatok mellett elemzésembe bevonom egy tavaly elkezdett a falusi gazdálkodás és cigány-magyar et- nikus kapcsolatok témakörében folyamatban lévő kutatásaim eredményét is.1 2013. augusztus 23-28. között részt vettem a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Kis- Küküllő menti kutatótáborában, a Múzeum által támogatott kutatás során szerzett tapasztalataimat szintén beépítettem az elemzésbe.1 2 Mivel magam is egy, e vidékhez tartozó településen születtem és nőttem fel, e tanulmány írása során e vidékről a szintén nem módszeres megfigyelésekből származó háttértudásomat felelevenítve megpróbáltam annak szisztematizálását is. Emellett, főleg az én becsléseimnél pontosabb adatok megszerzése miatt időnként kikértem e vidéken lakó néhány, általam jó emlékezettel és helyismerettel, főként a gazdasági, valamint a nemesi elithez tartozó személy véleményét is, informális beszélgetések vagy rögzített interjúk formájában. A felekezeti és etnikai adatok forrása a VARGA E. Árpád által feldolgozott és közzétett anyanyelvi, etnikai és felekezeti statisztikák (az 1910-es és 2002-es községszintű adatok), a 2002-es Hivatalos Román Népszámlálási statisztika falusoros, valamint 201 I -es községsoros végleges adatai. A VARGA E. Árpád által közzétett statisztikák közül a tájegység 20. század eleji etnikai és felekezeti viszonyainak bemutatásához az 1910-es magyar népszámlálás adatai alapján ismertetem, tekintve, hogy az ezt követő, a berendezkedő román adminisztráció által 1920-ban és 1930-ban elrendelt összeírások hitelessége módszereiket, pontosságukat illetően a szerző szerint sok tekintetben megkér- dőjelezhetők (VARGA E. módszertani kifogásait lásd: VARGA E. Árpád 2007 19, 21, 23, 24,25 ). A néprajzi szakirodalom mellett egyháztörténeti és helytörténeti forrásokat is bevontam, ugyanakkor felhasználtam néhány település honlapján közzétett lokális jellegű adatokat is. A Kis-Küküllő néprajzi tájegység - a behatárolás dilemmái A szóban forgó területet a néprajzi szakirodalom a Kis-Küküllő vidék Vízmelléke (Dr. KÓS Károly-SZENT- IMREI Judit-NAGY Jenő 1978), Kisküküllő mente (KÓS Károly 1964) Kis-Küküllő völgye (MAGYAR Zoltán 2011: 256-261) Küküllő mente (KOSA László 1975: 137-138, 1998: 319-320) néven említi. KÓS Károly a Kis-Küküllő vidéke alatt a Székelyföld határának tartott Balavásártól Balázsfalváig, a folyó mellett húzódó falufüzért (Vízmellék) értette (lásd KÓS Károly 1978: 5-6), amely „(...) kiegészül a hegymegetti (Ózd-völgyi) falvakkal, és több vonatkozás-ban ugyancsak rokon falucsoportként jöhet számításba a Kis-Küküllő és Maros közén kissé távolabb eső Lapád és a szomszédos helységek” (KÓS Károly 1978: 6). KÓSA László hasonló módon határolja be a Küküllő mentét: „a Kis-Küküllő völgyének a torkolattól a Székelyföld határáig húzódó szakasza, ill. ennek környező vidéke” (KÓSA László 1983: 137). A szerző kiemeli, hogy a Vízmellék közel 40 magyarlakta települése mellett (KÓSA László 1983: 137-138) „a Küküllő mentéhez hasonló néprajzi sajátosságai vannak a Maros és a Kis-Küküllő közt a Forró, Szárazvám és Ózdi-patakok völgyében fekvő mintegy 15 falunak, melyek egykor Alsó-Fehér megye területére estek” (Kosa 1983: 138). 1 A kutatás a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj keretében zajlik. 2 A tanulmány elkészítése A Tradíció és modernizáció Erdély néprajzi képének változásában a 19-21. században. Alapkutatás folytatása a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyütteséhez (K105556) számú OTKA kutatás keretében történt. A jegyzeteket a szerző által megírt formátumban adjuk közre. 181
