Bereczki Ibolya - Nagyné Batári Zsuzsanna - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014)
PETI LEHEL: Gazdasági stratégiák és társadalmi viszonyok a Kis-Küküllő vidékén
A vidék különböző kulturális sajátosságai (nyelvjárás, népzene, építészet - ezek összefoglalását lásd: BORSOS 201 1: 461) alapján a szakirodalom eltérően húzza meg e vidék határait. BORSOS Balázs szerint „a néprajz és a nép- zene-néptánc-tánczene felosztása abban különbözik, hogy a néprajz a Kutasföldet (Hegymegettet) is a Kükül- lők mentéhez veszi, míg a másik rendszerezés a »Nagy- enyed-Gyulafehérvár vidéke«3 kistájhoz sorolja” (BORSOS 201 1: 461). A szerző kulturálishasonlóság-vizsgálata eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy „releváns területi egységnek inkább a Maros-Küküllő vidék nagyobb egysége fogadható el” (BORSOS Balázs 2011: 462). A Kis-Küküllő vidék behatárolásának dilemmái több szempontból is a terület átmeneti jellegéből fakadnak, ezt a sajátosságát a szakirodalomban több szerző is kihangsúlyozta (KÓSA László 1983: 138, KÓSA László 1998: 320, BORSOS 2011: 461, MAGYAR Zoltán 2005, 2011: 258). Egyetértek MAGYAR Zoltánnal, aki szerint a vázolt átmeneti jellege ellenére történeti szempontból (vármegyei státus a szabad székely székektől eltérően), valamint a folyóvölgy mentén húzódó útvonal következtében markánsan kirajzolódik a „Kis-Küküllő menti kistáj törzsterülete” (MAGYAR Zoltán 2011: 258): „A néprajzi értelemben emlegetett Kis-Küküllő mente alatt azonban elsődlegesen azt a faluhálózatot értjük, amely a Balázsfalvától Balavásárig 35 magyarlakta települést ölel fel, azaz a két Küküllő összefolyásától egészen a történeti Székelyföld határáig tart” (MAGYAR Zoltán 2011: 257). MAGYAR Zoltán ugyanakkor meggyőző módon vázolta fel az egyes városok gazdasági vonzáskörzetében lévő településcsoportokat, a városok centrumjellegét a vidék fontos belső tagoló tényezőjének tartva (lásd MAGYAR Zoltán 2011: 258-259) A következőkben, amikor a Kis-Küküllő vidékéről beszélek, tulajdonképpen e „törzsterület” településeiről beszélek, azzal a különbséggel, hogy a többségében magyarok lakta települések mellett a magyar falvakkal szomszédos román, egykori szász, mára már cigány többségű falvakat is tárgyalom. E terület lényegében a szakiroda- lomban Vízmelléknek nevezett tájnak, földrajzi értelemben pedig a Kis-Küküllő folyó középső és alsó folyásának vízgyűjtő területét képezi. A vidék ilyetén behatárolása mesterséges és kompromisszum jellegű, mivel nem tárgyalja a korábban idézett szerzők szerint a Kis-Küküllő vidékhez hasonló gazdasági és kulturális hasonlóságai alapján összefüggő kultúrtájakat. A térség etnikai és felekezeti összetételének vizsgálatába a népszámlálási adatok községsoros közzététele miatt kényszerűségből bevontam három olyan falut is, amelyek lényegében a Kis-Küküllő vidék a fentebb meghatározott szempontok szerint behatárolt területén kívül esnek, de az állami adminisztratív besorolás szerint olyan községközponthoz/municípiumhoz tartoznak, amelyeket viszont a vidékhez soroltam. Ilyen település Szent3 Az idézőjel is tőle - PL. demeter, amely a Székelyföldhöz sorolható. A Balavásár községhez tartozása okán az összesített felekezeti és etnikai adatokban mindenütt megjelennek Szentdeme- ter adatai is. Hasonló okok miatt az összesített felekezeti és etnikai szerkezetben szerepelnek a Fehér megyei Tűr és Monora adati is (Balázsfalvához tartoznak), amely települések azonban lényegében a Nagy-Küküllő mentén fekszenek. Etnikai szerkezet A folyó déli oldalán fekvő települések elsősorban a főutaktól való félreeső helyzetük miatt általában lényegesen rosszabb gazdasági helyzetben vannak, mint a folyó déli oldalán, a megyei út mentén húzódó falvak. Félreeső fekvésük mellett ezekbe a falvakba a szászok németországi exodusát4 követően gazdaságilag nehéz helyzetű, többségében románul beszélő cigányok telepedtek meg, jónéhány településen abszolút többséget alkotva.5 „A szászok távozása és helységeik újranépesedése a hajdani Királyfölddel szomszédos székely és magyar helységek gazdasági, kulturális és társadalmi életét is gyökeresen átrendezte, elmélyítette leszakadásukat” (POZSONY Ferenc 2009: 94). A folyó északi oldalán a román, magyar és cigány etnikumok mellett jelentős szász népesség élt, több településen is kizárólagos többséget képezve (lásd az 1910- es népszámlálás VARGA E. Árpád (VARGA E. Árpád 2007) által közzétett adatok nyomán összeállított táblázatot, valamint az ezek alapján készült térképet). KISS Réka kutatásaiból tudjuk, hogy a Küküllők vidéke már a 17-18. század fordulóján is etnikailag és felekezetiig vegyes vidék volt, amelynek lakossága „a nagyszámú nemesség mellett (...) alapvetően rendi alávetettségben élő zsellér-jobbágy népesség” (KISS Réka 2011: 56). Az etnikai arányok megoszlását az 1910-es összeírás alapján vizsgálva azt láthatjuk, hogy a Kis-Küküllő vidék etnikai szerkezete a 20. század elején nagy mértékben eltért a maitól. A falun és városon élő összlakosság esetében a románság már ekkor is többségben volt, 44,72%-ot (37 179 fő) töltve be a térség etnikai összetételében. A magyar közösség a mai helyzetnél lényegesen nagyobb arányt 3 1,53%-ot tudhatott magáénak a Kis-Küküllő vidék etnikai összetételében, a cigányok jelenlétét 0,60%-ban rögzítette a statisztika. A cigányok mellett a mai arányoknál gyökeresen más etnikai arányokat találunk a német közösség esetében is. Az 1910-es felmérés anyanyelvi adatai szerint a németül beszélők aránya a térségben 19,87% volt, majdnem annyi, amennyi jelenleg a magyarok aránya, és közel 4%-kal több, mint a 201 I -es népszámlálás során magukat roma etnikumúnak vallók aránya. 4 Az erdélyi szászok németországi kitelepedéséhez lásd: POZSONY Ferenc 2009: 93-94. 5 A szóban forgó régió két községében (Balavásár, Küküllőszéplak) a 201 I -es Hivatalos Népszámlálás során a cigányok egy része magyarnak vallotta magát (lásd KISS Tamás-BARNA Gergő 2012: 57). 182
