Cseri Miklós - Bereczki Iboly - Kovács Zsuzsa (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 21. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Vass Erika: Festett bútorok egy kalotaszegi településen

Vass Erika Festett bútorok egy kalotaszegi településen Kalotaszeg gazdag népművészeti kincsének fölfedezése és széles körben ismertté tétele az 1880-as években elsősorban GYARMATHY Zsigáné HÓRY Etelka (1843-1910) nevéhez fűződött.' Ezt követően a kalotaszegi tárgyak, különösen a ruhák, háztartási textíliák hamar divatossá váltak a felsőbb társadalmi körökben is. A Kalotaszegről kialakult vonzó kép létrejöttében szerepet játszott az is, hogy MALONYAY Dezső a magyar nép művészetét bemutató négykötetes művéből egy egész kötetet szentelt Kalotaszegnek 1907-ben.

2 Bár Kalotaszeg hallatán sokaknak egy nagyon gazdag, díszes, ősi kultúra képe jut eszükbe, valójában azok az archaikus elemek, melyek a 19. század végén-20. század elején JANKÓ János és mások érdeklődését is fölkeltették, hamar eltűntek. Ennek egyrészt a megnövekedett kereskedelmi igény volt az oka, melynek következtében a tárgyak előállítási ideje lerövidült. A termékek színvonalának csökkenésére JANKÓ János már 1894-ben,

3 MALONYAY Dezső pedig 1907-ben

A hívta föl a figyelmet. Másrészt a kalotaszegi nem egy megmerevedett kultúra, hanem önmagát folyamatosan képes megújítani; a kalotaszegieknek a városi minták, alapanyagok iránti nyitottsága, fogékonysága mind a múltban, mind a jelenben meghatározó. Ennek következtében városi mintára a gyáripari termékek hamar fölváltották a házilagos előállítású tárgyakat. Bármilyen népszerű is volt Kalotaszeg, arról mégis alig tudunk, hogy a tárgyi kultúrája hogyan, milyen hatások következtében változott meg az elmúlt száz év alatt. A legtöbb kutatás a népviseletre irányult, ám festett bútorairól annak ellenére, hogy több településen napjainkban is foglalkoznak festéssel, öszszefoglaló mű nem született, és a kisebb tanulmányok száma is csekély. Nem készült el egy olyan átfogó jellegű munka, mint amit CSILLÉRY Klára a kalocsai népművészeti egység egyik tagjának, Szakmárnak a példáján mutatott be a 19-20. századi folyamatok láncolatáról.

5 Munkámhoz sok segítséget kaptam TÖTSZEGI Teklától (kolozsvári Erdélyi Néprajzi Múzeum) és FÜLÖP Hajnalkától (budapesti Néprajzi Múzeum), amit ezúton is köszönök.

6 Tanulmányomban egy Nádas menti településen 2009 januárjában végzett kutatásom eredményét összegzem.

7 Ekkor vásárolta meg a Szabadtéri Néprajzi Múzeum egy tisztaszoba berendezését,

8 mely a leendő Erdély épületegyüttesben kerül majd bemutatásra. A terepmunka során fényképész munkatársammal, DEIM Péterrel 11 órányi videofilmet vettünk föl a településen, mely egyrészt a megvásárolt bútoregyüttes történetét, másrészt pedig a település asztalos és bútorfestő gyakorlatát rögzítette. E filmek a leendő kiállítás interpretációját, illetve a kiállításhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozást, a bútorfestést fogják elősegíteni. Tanulmányom középpontjában a Múzeum számára megvásárolt, 1960-1981 között készült szobaberendezés áll,

9 de kitérek a település bútorfestő hagyományának múltjára és jelenére is. FEJŐS Zoltán a Kalotaszegről 1997-ben rendezett konferencián így szólt e vidékről: „Kalotaszeg nem az, ami tőlünk függetlenül, a külvilágban a kutatástól érintetlenül eleve létezik, hanem annak az eredménye, ahogy egy szaktudomány (jelesen a néprajz), vagy egyes művészi törekvések, változatos ideológiai felfogások azt megalkotják-megteremtik... tartalmában annyi, amennyit időről időre kutatók, művészek, szociográfusok, lelkes érdeklődők és mások meglátnakmegmutatnak belőle. A tárgy megteremtése-megfogalmazása nem ért véget az elődök munkásságával, folyamatosan alakul - ismert (vagy ismertnek vélt) események újragondolásával, újrafogalmazásával, valamint új történetek kidolgozásával."

1

0 Ennek a 20. század második feléből származó tárgyegyüttesnek a megvétele is egy újabb, nem idealizált történet bemutatását teszi lehetővé, s rajta keresztül tárható fel a korra jellemző életmódbeli változás. Bár esztétikailag sokak számára lehet ellenérzés ezekkel a díszesen festett bútorokkal szemben, múzeumi megőrzésüket és bemutatásukat mégis lényegesnek érzem, hiszen több településre is jellemző stílust képviselnek, és hű1. Ennek az időszaknak a történéseit foglalja össze a HÁLA József szerkesztésében megjelent kötet. HÁLA József szerk. 2006. 2. JANKÓ János 1993. 289 3. MALONYAY Dezső 1907. 4. MALONYAY Dezső 1907. 39-40. Továbbá: „Eladták a régit, holott amit oly szorgalmasan varrnak manapság, amivel országszerte házalnak, az kézimunkának kézimunka, de művészi szempontból nyomába sem léphet a régi, írás után való varrottasnak." MALONYAY Dezső 1907.42. 5. K. CSILLÉRY Klára 1983. 353-381. 6. FÜLÖP Hajnalka révén hasonló együttest vásárolt 2006-ban a Néprajzi Múzeum. 7. A településen és környékén először 2006 szeptemberében jártam, majd 2008 őszén tértem vissza. A 2009. évi kutatás az Erdély néprajzi képe a 19-20. században. Alapkutatás a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély tájegységéhez című OTKA kutatás keretében zajlott (K 72428 sz.]. 8. A tárgyvásárlást a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Szakmai Kollégiuma támogatta (2309/745. sz.). 9. A bútor eredeti tulajdonosainak kérésére a nevüket nem közlöm. 10. FEJŐS Zoltán 1998. 5. 123