Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

BÍRÓ FRIDERIKA-KÁLDY MÁRlA: "Serkenj fel és állíts alsó iskolákat..." Fejezetek Vas megye falusi iskoláinak történetéből I.

Ádám indított el Németújváron, miután áttérítette a város református várlelkészét és a református püspököt elűzte. 1634-ben elrendelte, hogy összes birtokain lévó'falvakból űzzék el a „lutheránus és kálvinista szekták összes papjait vagy másokat, akik a római katolikus egyház, ellen tanítanak".

19 A birtokaihoz tartozó 70 református és evangélikus faluban azonban már két évvel korábban. 1632-tól - több-kevesebb eredménnyel - élénk áttérítő munkát folytattak az oda kiküldött jezsuita szerzetesek. Jóllehet a protestánsok üldözése a 17. század közepén rövid ideig alább hagyott, de I. Lipót trónra kerülésével, 1657-től az esztergomi érsek és a győri püspök német katonái támadásainak következtében, az 1671-1681 közötti években, az ún. gyászévtizedben még súlyosabbá vált. Sok településen végleg megszűntek a protestáns gyülekezetek. Az őrségi református egyházak közül Kerca, Kerkás-kápolna. Nagyrákos. Oriszentpéter, Velemér szabad vallásgyakorlata azonban átmenetileg megmaradt. A gyászévtizednek Thököly Imre szabadságharca vetett véget, s az üldözés egy időre megszűnt. Az 168l-es pozsonyi országgyűlésen hozott törvény szerint a protestánsok, a katolikusok által elvett és időközben felszentelt templomaik helyett a királyi Magyarország 11 nyugati és északnyugati vármegyéjében 2-2 kijelölt (articularis) helyen építhettek templomokat. Vas megyében az evangélikusok két településen, Nemescsón és Nemesdömölkön. a reformátusok Felsőőrött gyakorolhatták vallásukat szabadon 1782-ig, a türelmi rendelet kihirdetéséig. Ez azt is jelentette egyben, hogy a protestánsok csak ezeken a helyeken tarthattak fenn iskolákat. A 17. században 15 református anyaegyház tartozott az őrségi egyházkerülethez. Később a körmendi anyaegyházzal kiegészült ez a szám. A 15 anyaegyházhoz tartozó Vas megyei filiálék közül az 1600-as években 74 református gyülekezet pusztult el, Zala megyében 19 szűnt meg. Ezek kisebb hányada evangélikus hitre tért át, nagyobb része a katolikus vallást követte. Pontos számadataink nincsenek arra vonatkozóan, hogy a 16. század végén hány falusi iskolája volt a megyének. Kezdetben bizonyára fokozatosan gyarapodott azoknak az újonnan épült iskoláknak a száma, amelyek a katolikus falvak korán reformált plébániai iskoláit kiegészítették. Feltehetően a katolikus gyülekezetek is egyre inkább szorgalmazták az Oláh Miklós által meghirdetett iskolaépítő programot. Tudjuk azonban, hogy már a 16. század végi török támadások során is több iskola elpusztult. Kis Benedek dunántúli evangélikus püspök 15 anyaegyházat látogatott meg Vas megye északkeleti részében, 1636-ban.

19 Ezek közül már hatban nem találta meg az előző évszázadban épített iskolákat. A korán evangélikus hitre tért Vend-vidék 11 evangélikus anyaegyháza közül az 1620-as évek végén még ötben működött iskola, háromban csak harangozott az iskolamester, három faluban nem talált tanítót az egyházlátogató.

20 A korabeli viszonyokat tekintve ez az arány nem volt rossz. Az időközben katolikus hitre tért Vend területek iskolahálózata - jóllehet fejlődésnek indult -, még a 18. század végén is lemaradt a megye más területeihez képest. Vas megye protestáns vidékein a református és evangélikus hitüket megtartó gyülekezetek az iskolai oktatás terén is súlyos próbák előtt álltak. A távoli artikuláris helyek iskoláiban csupán a helybéli gyerekek és a távolabbi vidékek módos gyerekei tudtak tanulni. így nem csodálkozhatunk azon, hogy az alsóőrségi és a Szombathely környéki református falvakból kevesen jutottak el a felsőőri iskolába. A nemesdömölki evangélikus iskolában is évente csak 12-15 távolabbi vidékről érkezett gyermek tudott tanulni. Hasonló volt a helyzet Nemescsón is. A protestáns falvak újonnan alakult katolikus iskoláit azonban minden további nélkül látogathatták a protestáns gyerekek. Mint később látni fogjuk, sok esetben a katolikus tanító tanította a református és evangélikus kisiskolásokat is. Ha pedig a szülők egyáltalán nem akarták katolikus iskolába adni gyermekeiket, otthon tanították őket protestáns hitük gyakorlására, a Biblia olvasására és a betűvetésre. A katolikus kisiskolák hálózata a 18. század első felében kezdett kiépülni a megyében. Míg 1697-ben a plébániák 54%-ában nem volt iskola. 1754-re a 119 plébánia 91%-ában működtek iskolák. 1696-ban 89 tanító tanított a megyében, ez a szám 1754-re már több mint a duplájára emelkedett. Ekkor ugyanis 181 tanítója volt Vas megyének. 1770-re 213-ra, 1778-ra 238-ra növekedett a falusi tanítók száma. Egyes körzetekben megduplázódott, sőt megháromszorozódott létszámuk. Míg 1696-ban a szentgotthárdi járás 76 települése közül csak minden 19-re jutott egy tanító, 1754-ben már minden ötödik faluban működött iskola, ahol feltehetően tanító is volt. A németújvári járás 48 települése közül a 17. század végén minden 16. falunak volt tanítója, 60 évvel később, már minden harmadik falura jutott egy tanító. A már említett Vend területek 118 települése közül 1696-ban minden 15. falunak volt tanítója, 1754-ben csak minden 13. falu tudott tanítót tartani. 1754-ben a Vas megyei iskolák 70%-a volt alkalmas a tanításra. A korabeli egyházlátogató 169 iskola közül 47 iskolát talált tágasnak és kényelmesnek, 70-et megfelelőnek és közepesnek tartott. Kicsi és romos volt 13, 28-at romosnak, 12-őt bizonytalannak minősített. 1781-ben hirdették ki II. József türelmi rendeletét, amelynek értelmében azokban a városokban és falvakban, ahol a protestánsok és a görögkeleti felekezethez tartozók is ki tudtak mutatni 100 családot vagy 500 lelket és azt a vármegyei hatóságok igazolták, ott templomot, parókiát és iskolát építhettek. Ehhez megfelelő anyagi feltételekkel is kellett rendelkezniük a gyülekezeteknek. Ha egy-egy falu nem tudott megfelelni az előírásoknak, több faluval társulva építhették meg egyházi épületeiket. Ez azonban azzal a veszteséggel járt, hogy elvesztették *Ezekct a statisztikai adatokat TÓTH István György munkáiból merítettük. Ezúton szeretnénk megköszönni a történész-kutató önzetlen segítségét!