Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

BÍRÓ FRIDERIKA-KÁLDY MÁRlA: "Serkenj fel és állíts alsó iskolákat..." Fejezetek Vas megye falusi iskoláinak történetéből I.

iskolafenntartó jogukat, hiszen arra csak az anyaegyházak kaptak engedélyt. A türelmi rendelet kihirdetése után a Vas megyei protestáns gyülekezetek is azonnal lelkészeket és tanítókat hívtak. Magánházaknál, pajtákban kezdték meg az istentiszteleteket és a gyermekek oktatását. Néhány faluban már egy-két év múlva, de a többiben is fokozatosan megindult az új parókiák, iskolaépületek és mesterlakások építése. A 18. század végén Vas megyében is új alapokon indult meg a falusi népoktatás. A Ratio Educationis és az Instrukciók a katolikus iskolák nevelésügyére hatottak, a protestáns felekezetek falusi iskoláinak nevelési szemléletét saját rendelkezéseik alakították. Az oskolamester „Lehet látni egész falvakat, amelyeknek szeme, füle, nyelve egyedül az, oskolamester... "

2I 0 volt az a személy, aki valóban mindenről tudott, mindent látott, mindent hallott, ami a faluban történt, és ha szólni kellett a falu érdekében, legtöbbször ő beszélt. Ott volt a templomban a miséken, az istentiszteleteken, vezette a közös könyörgéseket, az énekeket. Ott volt az esküvőkön, templomba kísérte az új asszonyt, ott volt az egyházkelésnél, a keresztelőkön, virrasztott halottak fölött és elkísérte őket utolsó útjukra. Harangozott ünnepnapokon és ha meghalt valaki, harangozott, ha vihar támadt, ha tűz ütött ki, s ha ellenség közeledett. Harangozott hétköznap reggel, mikor a harang munkába szólította a falu népét, harangozott délben és este, mikor véget ért a munkanap. Vele íratták a hivatalos írásokat, hozzá fordultak ha móringlevelet, hirdetőcédulát, kezeslevelet, esetleg záloglevelet kellett írni és ha valaki végrendeletet vagy hagyatéki leltárt íratott. Otthona a falu iskolája, lakószobája egyben a gyerekek tanszobája is volt. Itt tanította őket énekre, imádságra, magyarázta a katekizmust, olvasta velük a Bibliát. Itt tanította őket olvasni, írni, számolni és egy-két latin szóra. Közben művelte kertjét, kaszálta rétjeit, szántotta földjeit, az erdőről fát gyűjtött, gondozta állatait. A falu népe tisztelte, megbecsülte jó tanítóját, s ha tehette nem fukarkodott a járandóság megfizetésénél. De annak, aki nem felelt meg a parasztközösség elvárásainak, szorgalomban, erkölcsben, magaviseletben rossz példát mutatott, a falu igyekezett mielőbb kiadni az útját. A tanítók tehát évszázadokon át mindig fontos szerepet töltöttek be a falvak életében. Az első tanítók a középkorban még maguk a katolikus plébánosok voltak. Mivel még nem volt külön iskolaépület, lakásukon, a plébánián tanították a papi pályára szánt gyermekeket. A reformáció korai időszakában a protestáns gyülekezetekben is prédikátorok és lelkészek tanítottak. A falusi tanítók nagy része az alsóbb társadalmi rétegekből került ki, de voltak közöttük nemesi származásúak is. Sokan közülük azért kezdtek el tanulni, hogy kiszabaduljanak a paraszti sorból. A jobbágysorból való felemelkedés, a „szabad emberré" válás szinte egyetlen útja az volt, ha egy jobbágy származású ifjúból pap vagy tanító lett. Élete annyiban változott, hogy mentesült a jobbágyokat sújtó terhektől, nem kellett tizedet fizetnie és kilencedet adnia, nem vett részt a közmunkákban és nem vihették el katonának.

22 A faluközösség maga is büszke lehetett arra az ifjúra, aki közülük kiemelkedett, aki iskoláit elvégezvén tanítóként tért vissza szülőfalujába, vagy közeli faluban kapott állást, netán távoli iskolák híres tanítója lett. A 16. században élt Eszthregnyei Gergely életútja példa arra, hogy a tanulás révén egy jobbágysorból származó ifjú milyen magaslatokba juthatott el. Eszthregnyei Gergely - azaz „Görgői mester" - a kanizsai vár melletti faluból, Eszteregnyéről származott. Nádasdy Tamás jobbágya volt. Az evangélikus főúr támogatásával emelkedett ki sorstársai közül. Bekerült a bécsi egyetemre, ahol már mint „magyar nemest" vették fel. A nemességbe emelkedett egykori jobbágy később Körmend város rektora és reformátora lett.

23 A 17. század végén Szentgotthárdon élt és tanított Petánci János kántor és iskolamester, aki nemesember volt, s tanítványai között jobbágy ifjak is akadtak.

24 Nemesi származású volt Magosy Antal, Körmend város németül, magyarul és latinul tanító iskolamestere és annak segédtanítója Kopeczky Ferenc, aki öt nyelven (németül, horvátul, latinul, franciául és magyarul egyaránt) beszélt.

25 Nemcsak a mezővárosok iskoláiban, de a falvakban is találunk nemesi származású tanítót, mint például Baboltsay Gábort, aki a 19. sz. elején tanított Oriszentpéteren.

26 A 17-18. században még szinte elegendő követelmény volt a falusi tanítóval szemben, hogy olvasni, írni tudjon, ismerje az egyházi énekeket, jártas legyen a szertartásokban. Igen fontos elvárás volt, hogy fedhetetlen és jó erkölcsű legyen. Voltak azonban olyan tanítók is, akik írni egyáltalán nem tudtak. 1696-ban Nemesdömölkön, az evangélikus iskolában a 48 éves Mensatoris Mátyás tanított, aki feltehetően nem tudott írni, mivel csak azt jegyezték fel róla, hogy olvasni tud.

27 Amikor 1690-ben Kazó István kapornaki apát egyházlátogatást tett a győri egyházmegye vasi iskoláiban, megállapította, hogy mind az evangélikus, mind a katolikus iskolamesterek közül csak minden harmadik tud írni. 1697-ben a tanítók 16%-a volt írástudatlan, vagyis csak olvasni tudott.

28 A falvak tanítói között természetesen műveltebbek is akadtak. 1697-ben 89 tanító közül heten végeztek syntaxist, ketten poétikát és hatan rhétorikát. Veleméren 1698ban Rahocza György református tanító tanította a gyerekeket, aki syntaxist végzett.

2<; Ugyanebben az időben Oriszentpéteren Rádoczy Mihály volt a ludirektor, akiről feljegyezték, hogy „25 éves, helvét hitvallású és rhétorikát tanult".

30 Ok minden valószínűség szerint a pápai Deákoskolába jártak, ahol a syntaxis osztály elvégzése után már kimehettek a falvakba tanítani. Sok olyan Vas megyei protestáns és katolikus tanítóról is tudunk, akik a nyugati országok egyetemein folytattak tanulmányokat. A külföldi egyetemeket végzett tanítók elsősorban városi, mezővárosi iskolákba kerültek, de eljutottak a kis falvakba is. Ilyen volt a már említett „Gör-