Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Baróti Lajos: Petőfi a ponyván és a népirodalomban

Petőfi a ponyván és a népirodalomban 49 lábra áll s hatalmas talpával lecsap a Petőfi fejére, ugyanoda, ahol a kozákoktól kapta a végzetes csapást. Elájult, de mire eszméletre tért, emlékező tehetsége is visszatért. Ekkor megtudja a szabadságharcz szomorú katasztrófáját, a világosi fegyverletételt, az aradi vértanuk sorsát. De megtudta azt is, hogy Mihovicsné és leánya ott vannak a közelben s bármennyire szeretné viszontlátni Júliát és kis fiát, előbb baráti kötelességének akar eleget tenni. Elindul gyalog az erdőn keresztül Kolozsvár felé, hogy elhozza az elrejtett végrendeletet s átadja barátja örökösének. Azonban útközben egy katonai őrjárattal találkozik, mely elfogja, s megkötözve magával hurczolja, végül pedig eladja egy rabszolgakereskedőnek, aki tengerre akarta négy társával együtt vinni; de útközben lefegyverezték őreiket s Petőfi is kiszabadult a rabságból. Ámde a küzdelemben nehéz sebet kapott s eszméletlenül esett össze. Midőn magához tért, orosz földön, egy lakatlan rengeteg közepén, kis kunyhóban találta magát. Ápolója az oroszok által leigázott egyik tatár törzsnek főnöke volt, akinek legfőbb vágya, hogy felszabadítsa hazáját az orosz járom alól. E végből álruhában Magyarországra jött, hátha megnyerhetné az oroszok rémét, Bemet, hogy a tatárok élére álljon s felszabadítsa őket az orosz járom alól. Midőn Petőfi fölépült s megtudta a tatár törzsPetófi Könyvtár. XXII. 4