Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

A MŰHELYBŐL - Szekeres László: Tanúink, a relikviák (Jókai Mór tárgyi hagyatékáról)

SZEKERES LASZLÖ TANŰINK, A RELIKVIÁK (Jókai Mór tárgyi hagyatékáról) 1. „Beszélő emlékek" „Minden tárgyhoz valami emlékezet van kötve... Minden bútordarab egy-egy történetről beszél." (Életemből) Az irodalmi relikviák szisztematikus gyűjtése viszonylag új keletű. Több évtizedes hányattatás után a Petőfi Irodalmi Múzeumban találtak otthonra az „irodalmi muzeológia mostohagyermekei", az írók és költők tárgyi emlékei. Hosszú időn át csak a családi kegyelet őrizte meg klasszikusaink személyes tárgyait, Kazinczy Ferenc karosszékét vagy Kisfaludy Sándor és Vörösmarty Mihály íróasztalát. Még a Nemzeti Múzeum megalapítása után, a történelmi ereklyék gyűjtése közben is megfeledkeztünk irodalmunk nevezetes emlékeiről. A pályakezdő Jókai felfigyelt arra, hogy — míg a németek és az angolok tisztelettel ápolják irodalmuk hagyományait —, Magyarország nem gondozza nagy fiai emlékét. 1847 októberében „szerkesztő újdondászként" adta hírül, hogy „Schillernek házát a weimári tanács egészen újra építteti [...] úgy rendeztetik el minden, miként Schiller életében volt s emlékek és ereklyék mind ide lesznek helyezve [...] jelképezvén azon hódolatot, mellyel a halhatatlan költőnek adózik." (JKK CB 1:333.) Kiáltó ellentmondást fedezett fel a nyugati és a hazai állapotok között: „Shakespeare háza, mellyben született, noha 100 font sterlingnél alig ér többet, mint a mellett árverezés utján 3000 font vételárban lőn nemzettulajdonná. Nálunk pedig Kazinczy és Katona házaik pálinkafőzőkké alakultak." (Uo. 346.) E figyelmeztetésekkel az írói relikviák megbecsülésére ösztönzött s követendő példának tekintette az enteriőrkiállítást. Növelte becsvágyát, s erősítette benne a komáromi hagyományok tiszteletét, ha — kiszabadulva „íróasztala fogságából" — megcsodálhatta a becsben tartott családi ereklyéket. Az erdélyi Kelementelkén megragadta figyelmét, hogy Henter József úri lakásban minden tárgy megmaradt „a maga ősi szépségében". (JKK CB IV:92.) József főherceg egyik szobája — szerinte — „műhely, múzeum és fegyvertár" volt. (Életemből, 1. rész, NK 96:279.) Teleki Sándor koltói kastélya pedig „egy európai múzeum". (Megtörtént regék, NK 61:334.) Azért is becsülte Zichy Mihályt — aki a család ősi parkját formálta át „nagyvilághoz szokott művész ízlése szerint" —, mert festőműhelye mellett valóságos „múzeumot" rendezett be, s „ritka és nagybecsű fegyvergyűjteménye felért egy kincstárral". (Látogatás a Helikonon Zichy Mihálynál, Hon, 1880. szeptember 21.)