Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Bécsi maradványok - Szép Ernő: Magyar könyv
Szép Ernő: Magyar könyv Először: Bécsi Magyar Újság 1921. márc. 6., 55. sz. 3. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: Déry legelső írása a Bécsi Magyar Újságon«, amelynek rövid ideig szerződött munkatársa volt. (A lapról és e kapcsolatról l. a „Liebe Mamuskám!” levelezéskötet 73. tételének bevezetését: Bp., 1998. 97-98.) Déry feltehetően maga választotta Szép Ernő könyvét, hiszen a Nyugat 1919. február 1-jei számában már elemezte a szerző Lila ákác című regényét (l. Botladozás. Bp., 1978. 1. köt. 231— 234.). Akkor is és most is csodálója volt Szép Ernő stílusának. (Szép Ernő a cikk megjelenése idején szintén Becsben élt — és saját kiadásában jelentette meg A világ és a Magyar könyv köteteit.) E kötetnyitó írás szépen példázza Déry rokonszenves kritikai magatartását: nem bírálni akar elsősorban, hanem megérteni; miközben nem is annyira az előtte fekvő mű tematikája vagy cselekménye érdekli, hanem mindezek írói megformálása: a módszer, a művészi alkotás gondjai és eredményei. A Világ című verskötetével egyidejűleg egy prózakönyve is megjelent Szép Ernőnek Bécsben. Címe, mintha akaratlanul is jelezné, hogy kevésbé egyetemes, s kisebb is értékben ez a „Magyar” könyv, mint a „Világ”. Hiába! olyan poéte maudit* ez a költő, aki a vers elefántcsonttomyá- ba száműzetett, hogy onnét korlátlan fensőbbséggel uralkodhassék világán - de mihelyt lelép a próza szárazföldjére, járása, mozdulata nehézkesebbé válik, biztonsága megrendül, és mint Baudelaire híres, földre húzott sirályának, lankadnak szárnyai. Ez a költő a próza elemeiből új, külön nyelvét teremtette meg a versnek, és mondatait s fordulatait oly csodálatos erővel tudja költeménnyé lelkesíteni, hogy a szavak szinte egészen megváltozott arccal s szinte új értelmek új kifejezésével néznek az olvasóra - de mihelyt a próza formáiba kerülnek vissza, elfakulnak, élettelenebbekké válnak, tömörségük tömöttséggé zsúfolódik, s ami a versben organikusan s szorosan egymáshoz tartozóan élt, az emitt gyakran csak laza szövésű, dekoratív dísszé válik. Ahol legnemesebb ez a próza, s a költő ökonomenikusan tudja elosztani és szabályozni érzelmei és szavai áradását, ott impresszionistává válik stílusa - a legtisztább és a fogalom valódi értelmében vett impresszionizmussá -, nem ritka azonban az az 14 ' átkozott költő
