Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)

Bécsi maradványok - Szép Ernő: Magyar könyv

eset, hogy elkábul szavai mámorától, s szót szóra, hasonlatot hasonlatra zsúfolva túlságosan is gyors s tisztátalan mozipergését adja gondolatainak s érzéseinek.

Olyan költő ez, aki - a művészet egy bizonyos fejlődési periódusának legnagyobb lehetőségeit testesítve meg - nagyon is rá van utalva nyelvkezelési értékeire, s nagyon is a nyelven keresztül fejezi ki magát; ezért elkerülhetetlen e filológiai szempontból való vizsgálódás. Olyan pompás virágja ő egy elmúló félben lévő kultúrának, mely még illatával, a szó szépségével fejezi ki életének értelmét, s még nem fiatalodott le újra a „mondanivaló” vagy az úgynevezett „tendencia” művészet ősi maghüvelyéig. Holott ma a felfordult idők e káoszában újra észrevehetően ez új s mégis oly régi formák felé igyekszik vissza a művészet. És lehet, hogy az új s egységes életakaratnak s az egy cél felé törekvő művészi lendületnek megint e régi primitív formára van szüksége, hogy maradék nélkül fejezze ki értelmének és alkotásának újságát. Aki művész azonban másképp is tudja - ha tudja -, megvan rá joga és érvényesülési lehetősége.

Az a fatalistának látszó és mégis lázongó melankólia s az élet panteista felérzése és szeretete, mely Szép Ernő komplikált művészi lényének alapelemét teszi - verseiben tiszta s teljes kifejezésre jut; prózai eszközei tökéletlenebbek ugyan, mégis - első, régebbi regényén, a Lila akácon kívül - e kötetben is sikerült néhány oly értéket teremtenie, melyek verseihez méltón fejezik ki lényét s legemberibb céljait. A Feljelentem! című elbeszélés - tulajdonképp nem elbeszélés ez se, mint ahogy a többi se az - oly pokoli viharban zúg ki, kegyetlen fúgákkal zavarva fel, tettre zavarva az olvasó erejét, hogy akármelyik felbuzdult harcos is vállalhatná szerzőségét, s lázálmának grandiózusán stilizált valószerűtlenségében, mégis oly valóságos, élettől duzzadó és mégis zenével síró, hogy a legolcsóbb szentimentalizmust előző (sic!) olvasót is magával ragadja szédítő örvényébe. - Aki az ilyen végleteket egyesíteni tudja magában, az valóban kiváltságos helyet foglal el emberek és művészek között.

15