Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Bárdos László: Hasonlóról a hasonlónak? Adalékok Szép Ernő egy verstípusának értelmezéséhez

Hasonlóról a hasonlónak?

Adalékok Szép Ernő' egy verstípusának értelmezéséhez

/

Bárdos László

Még ha óvakodunk is a túlzott általánosításoktól, bízvást kijelenthetjük: Szép Ernő lírai életművét kezdettől fogva tanácstalanság övezi. Nem mintha a tetszés eleme hiányzott volna verseinek befogadásából. Ellenkezőleg. Már első érett kötetét, az 1912-ben megjelent Énekeskönyvet lelkes elismeréssel fogadta még a szélesebb versolvasó közönség is; a Nyugatban pedig Babits tőle szokatlan hevülettel, a személyes érintettség hangján üdvözölte. Csakugyan üdvözlés volt ez a rövidke írás, nem bírálat; és nem volt elemzés sem. Egész kidolgozásmódja jócskán különbözik szerzője értekezői módszerétől: az impresszionista kritika non plus ultrája, tele vallomásos pátosszal, személyes érdekű közlésekkel, rajongó, ünneplő felkiáltásokkal. Maga a kritikus állapítja meg írása végén: „Nem is tudok Szép Ernő verseiről tudós kritikát írni, nem is akarom elemezgetni őket... Nem vagyok esztétikus e versekkel szemben: csak szeretem őket...”1 Ha már-már hajlanánk arra, hogy egy csipetnyi iróniát sejtsünk

1 Babits Mihály, Szép Ernő Énekeskönyve - Uő., Esszék, tanulmányok, kiad. Beim György, Szépirodalmi, Budapest, 1978,1,265.

66 / Bárdos László