Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Bárdos László: Hasonlóról a hasonlónak? Adalékok Szép Ernő egy verstípusának értelmezéséhez

e gyermeki költészet olvastán támadt gyermeki örvendezés mögött, Babitsnak egy jóval későbbi, 1938-ban közzétett írása mintegy hitelesítheti előttünk a hajdani értékelést. Szép Ernő „kijavított költeményeinek” kiadásával épp azért elégedetlen, mert a költő szerinte néhol „meghamisította"2 az oly szépséges régi darabokat. Megjegyezném, hogy bár a Babits által idézett soroknak talán valóban nem tett jót az átírás, a jelen gondolatmenet alapjául szolgáló hosszabb darabok némelyikének alighanem mégis javára vált a későbbi módosítás.

Nemcsak Babits, Kosztolányi is az élményanyag sajátosságát, az érzelmi hitelesség közlésképességét állította a verseskötetek értékvilágának középpontjába. Ő már nem csupán vagy nem any- nyira a gyermekség emócióira és tónusára figyel föl (jóllehet ez a réteg nagyon is közvetlenül szólhatott A szegény kisgyermek panaszainak szerzőjéhez); kivált 1920 után fogékonyabb a Szép Ernő-i élmények (versalkalmak) egyetemességére, megosztható, mint ma mondanánk: interperszonális érvényességére: „Csupa semmiségekből ... kirakódik valami nagy élmény, mindnyájunk gyarlósága, testvérisége...”3 Bizonyos, hogy Kosztolányihoz nagyon is közel állt ez a kicsi, köznapi helyzetekből, cselekedetekből, érzésekből építkező költői dikció. Ezenfölül a 20-as évektől maga Kosztolányi is igyekezett bevonni verse nyelvi repertoárjába a közbeszéd, a mindennapi nyelv fordulatait. Attól azonban tartózkodott, hogy Szép Ernő módján egybekapcsoljon, egymásra torlasszon pátoszt és trivialitást, emelkedett stílust és nemritkán hanyag, sőt pongyola kifejezésmódot. Kosztolányi (még) megkülönbözteti azt, amit Szép Ernő (már) elvegyít, összekever.

Voltaképpen a fiatal Illyés Gyula emelte ki először Szép Ernő különleges költészettanának leglényegesebb tulajdonságát.

2 Uo„ II, 90.

3 Kosztolányi Dezső, Egy ég alatt, kiad. Réz Pál, Szépirodalmi, Budapest, 1977,404.

Hasonlóról a hasonlónak? / 67