Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Jákfalvi Magdolna: A patikus létrája Szép Ernő színházkulturális emlékezete

ne szóljon, de még a két háborút is összemossa, hogy működjön a helyettesítés retorikája. Szép Ernő elemzett kötetét 1921-ben egy bécsi kiadó már kiadta, de ezt Hatvány nem említi. A kiegyezés, a nem-beszélés könyve Hatvány szerint „a háborús szatírák legjelentősebb darabjainak egyike”6 - dicséri Czüpős Nagy Jánost, és hallatszik, egyszerűen hallatszik, hogy a második háború után írt Emberszagra illik minden, amit elhallgatásról, szatíráról, abszurdról Hatvány Lajos a kádári kiegyezés után mondani merhet.

Az irodalomtörténet két domináns mozzanatot hangsúlyoz Szép Ernő életművéből: az egyik a performativitást igénylő struktúra (a színész teszi naggyá a szöveget), ezt Rónay György 1957-es7 (1970-ben újra megjelentetett) értelmezői kánonformáló szövege kezdeményezi. Szép Ernő versei előadás nélkül kevésbé mozognak, „gyermeki hangjai egy dizőz meggyvörös ajkáról szállnak föl".8 Sokáig tartja magát az állítás, hogy a szépernői hang perfor- matív erővel bír, igényli az előadást. Tandoritól mindez így hangzik: „Szép Ernő versben mutatja meg nekünk, melyek is még az élőbeszéd lehetőségei.”9

A másik erős mozzanat az életműben a lírikus szatíra műfajának megtalálása, ez mind verseiben, mint drámai költeményeiben műfajspecifikumként olvasható. Mindemellé azonban igen hamar belopódzik egy harmadik, Szép Ernő halála után felerősödő értelmezői mozzanat: a méreté. 2015-ben meglehetősen értetlenül állunk azon kortársi vélekedés előtt, mely szerint kis- művész volt (bár „a kisművészet is rangos művészet"),10 11 és azért volt kisművész, mert „Szép Ernőt az alkata is erre rendelte: a kis lélegzetvételre, kurta, rövid lélegzetű írásokra ...”n Szép Ernő tes6 Hatvány, Uo.

7 Rónay György, A nagy nemzedék, Szépirodalmi, Budapest, 1971,273.

8 Rónay, Uo.

9 Tandori Dezső, A zsalu sarokvasa, Magvető, Budapest, 1979,63.

10 Rónay/, m., 276.

11 Rónay, Uo.

A patikus létrája / 143