Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Jákfalvi Magdolna: A patikus létrája Szép Ernő színházkulturális emlékezete

tével, méreteivel a halála után sokkal, a színpadi váratlan jelenlét (és legfőképpen születése 100 évfordulóján a tervgazdálkodásba is illő megemlékezés-hullám) okán foglalkozik az irodalomtörténet. „Egy nap Szép Ernő kopott, de mindig tiszta szürke ruhájában beállított az irodámba. Gyér és már ősz haját gondosan beállította csillogó koponyájára, sötét szemüvege mögül alig derengett rövidlátó, gyulladt szeme, fejét, mint mindig, féloldalt fordította és angyali, szelíd mosollyal így szólt:"12 Sorjáznak a leírások a túlélő testről, mely kicsi, kopott, gyulladt, vak, gyér, s az emlékezés nar- ratívája az öregséget tolja előre, s ezzel helyettesíti a túlélést, szinte csodálkozva, miként is lehetett túlélni, ha ennyire kicsi egy test.

„Öreg volt, vénségesen vén. [...] Szép Ernő azonban már 1945- ben is törékeny volt és megviselt. Arca most még ráncosabb lett. Széles karimájú kalapot viselt - a kánikulában - és ha fejfedőjét időnként leemelte, előtűnt koponyájának gyászos kopottsága. Ezt a hatást még csak «emelte« szomorú csokornyakkendője, és persze, fekete okuláréja is. Ha képzavar is, azt kell mondanom, hogy sugárzott róla az általános kopottság."13

A munkaszolgálat túlélése nem része a nyilvános beszédnek, ellenben annak bizonygatása folyamatos, hogy már a háború előtt is öreg volt Szép Ernő, őt nem az üldözés viselte meg, egyszerűen ilyen az alkata, ilyennek született, nem a zsidótörvények következtében bekövetkezett elszegényedés és szakmai kizártság, nem a munkaszolgálat terrorja, nem a nyilasok dominálta mindennapok törték meg Szép Ernőt, ő ilyennek született. Mindez vezérmotívuma lesz a Szép Ernő műveiről szóló másodlagos irodalomnak. Születésének századik évfordulóján a Kozma utcai temetőben lévő sírja körül elmondott kései laudációk ebben egyetértettek: mindannyian az Emberszag nyelvi humorával, általános

12 BarabAs Tibor, A vezérigazgatói szobában, Film Színház Muzsika 1963. október 11.

13 Antai Gábor, Pulsatella, Magyar Nemzet 1984. június 30.

144 / Jákfalvi Magdolna