Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Tarján Tamás: „Futók, ugrók, mászók, csúszók” Szép Ernő sportversei

„Futók, ugrók, mászók, csúszók”

Szép Ernő sportversei

/

Tarján Tamás

A Nyugat első nemzedékének jelentős alkotói jobbára - a kortársak és az utókor szemében egyként - bizonyos írói alapszerepeket is megtestesítettek. Amint a nagy generáció kritikai feltérképezésében oly aktív Németh László írta Kaffka Margitról szóló kisport- réjának nyitányaként (1933): „A Nyugat megindulása körüli években nagy szereposztás folyt felénk; akiben volt kedv és mondanivaló, rögtön elsőrangú szerephez jutott. Ady lett a Forradalom, Móricz a Nép, Babits a Hagyomány, Karinthy a Humor, Kosztolányi a Finomság, Ignotus a Szellem, Szép Ernő a Gyermekesség" (és, folytatja Németh, „Kaffka Margitnak a legkézenfekvőbb, egyszersmind legnehezebb szerep jutott: a Nő szerepe”).1 Az ezerkilenc- százharmincas évekre már az irodalomtörténeti-kritikai megítélés evidenciájának számított Szép Ernő „gyermekessége’’, azaz a gyermeki én életkori, fiziológiai, szellemi és megszólalásbeli stilizálásának az író lírai, epikai és drámai alkotásaiban sűrűn mutatkozó, szemlélet- és formateremtő fontossága. Kosztolányi

1 Németh László, Kaffka Margit = Uő., Két nemzedék, Magvető - Szépirodalmi, Budapest, 1970,121.

130 / Tarján Tamás