Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Tarján Tamás: „Futók, ugrók, mászók, csúszók” Szép Ernő sportversei
Dezső egy 1912-es írása a gyermekiséget a naivitással, egyszerűséggel, „selypítéssel”, „bámulással” társította: „Lírája egyetlenegy nagy-nagy csodálkozás", és két, fenntartással kimondott szó segítségével fordította fonákjára a gyermek-rangot: „A kabarék és a napilapok közönsége ezermesternek és gaminnek ismeri”.2 Ezermester, gamin: bölcs mindentudó - és csibész kölyök. Napjainkra ez a maszk valósággal ráégett a szerzőre, bár legfőbb mai advocatus diabolija, Tandori Dezső, néhány újabb színházi bemutató posztabszurd tanulságai, valamint egyes irodalomtörténészi törekvések az árnyaltabb értékelést sürgetik. A gyermeki ego egyik szükségképpeni kifejeződése a Szép Ernő-életmű esetében már többek által alaposan elemzett játékosság. A játékmotívum. „Játék-verseinek” (dalainak, kupiéinak, sanzonjainak, rögtönzéseinek), játék-tárgyú vagy játékos rímes szövegeinek se szeri, se száma, noha természetesen ezek (csupán a költemények sorából s csupán játék-tapadású címekkel: Gyermekjáték, Játék, A luftballon stb.) igencsak különböző jellegűek. Nem feltétlenül rögződnek a gyermeki játéktevékenység körébe, sőt nemegyszer feleselnek azzal. Mint a négysoros Életem: „Az én életem nem élet / Csak életet játszik // Az a fa vagyok kérlek / Aki a vízben látszik”. E vers tüzetes vizsgálatára (az alig pár szót morzsolva váratlanul dialógus-kezdeményező „kérlek" sajátszerűségére, a tükörkép mint halott képzetére stb.) nem térünk ki, hiszen az „életet játszik” szószerkezet önmagáért beszél, Szép Ernő vívódásairól, démonairól árulkodik. Inkább választott pályánkra lépünk máris: vizsgált költőnk sportverseinek irodalmi mezejére. E sorok írója korábban, némi tréfás éllel, „a 20. század legjelentősebb magyar sportlapjának” nevezte a(z olimpiai évben, 1908-ban indult) Nyugatot.3 Az adott kontextus révén ez annak 2 Kosztolányi Dezső, Szép Ernő = Uő., Egy ég alatt, Szépirodalmi, Budapest, 1977, 401-402. 3 Tarján Tamás, Citius, altius, fortius (A Nyugat és a sport) = Uő., Nyugat 100+1, Pont Kiadó, Budapest, 2009,32. „Futók, ugrók, mászók, csúszók” / 131
