Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Erdélyi Román Betörés 1916
562 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI zó, lassú előrehaladás is, amely eddig folyt. Napokig tartó csend. És a román hadüzenet, a nagylendületű román rajtaütés óta már egy hónap telt el. Kis őrjáratokat a románok eddig se küldtek ki. Ötven ember megy őrjáratba egyszerre, mindig tiszti vezetés alatt, hogy a katonának eszébe ne jusson a harcot a maga részéről beszüntetni. Most? Ez is véget ért? Mi történt? Az történt egyebek között, hogy eltelt egy hónap. A román számításba valami nagy hiba csúszott bele. De ha a románok netalán most akarnának gyors tempóban előrenyomulni, most már nem lehet többé. Erdélyben most már a mi akaratunk diktálja a tempót és irányítja az eseményeket. Ami itt történt Csíkban, ugyanaz történt délen, a Törcsvári- és a Tömösi- szoros körül is. Egy tábornok augusztus 26-án átveszi itt egy hadosztály parancsnokságát. Huszonhetedikén jön a hadüzenet és a rajtaütés. Székelyudvarhelyi és debreceni bakák állnak itt. Két román hadtest támad. A székelyek és a debreceniek úgy viaskodnak, mint... valóban úgy, mint a bőszült tigrisek. Végül parancsot kapnak a visszavonulásra. Visszavonulnak. De nemsokára ismét megállnak. Védeni kell, ameddig lehet. Háromszéknek és a Barcaságnak a menekülését. Elkeseredett, konok ellenállás. Háromszéknek és a Barcaságnak a népe időt kapott a menekülésre; sok értéket meg lehetett menteni. A védőcsapat azonban a legnagyobb veszedelembe kerül. A románok már majdnem körülfogták. Harcolva vissza kell vonulni. A védők átvágják magukat és elérnek az Ölthöz. Itt szóhoz jut nehéztüzérségünk. Amikor a románok teljes nyugalommal, zárt oszlopokban kijönnek a hegyekből, az a meglepetés éri őket, hogy nehéz ágyúink tüzébe kerülnek. A kényelmes előremasírozás óvatosabbá válik. De a mi csapataink azt a parancsot kapják, hogy az Oltnál csak kisebb erők álljanak: a döntő harc felvétele még mindig reménytelen, a Maros tájékán is erős az ellenség nyomása. Vissza kell menni. Fogaras-Halmágy-Királyhalma-Homoród-Kőhalom. Harcolni és várni. A románok óvatosan, éjjel megint több hadosztállyal megindulnak. Még mindig nem szabad a harcot felvenni. A hadosztály ismét visszavonul. De szeptember tizenötödikén a románokat itt már kellemetlen meglepetés éri. A tábornok már elég erősnek érzi magát arra, hogy ezen a napon visszaadja a románoknak a kölcsönt. A tartalékát elküldi a román vonal megkerülésére, és tizenötödikén, Pálos táján a mieink egyszerre a románok hátában és oldalában vannak. Ekkor történik, hogy a nyolcvankettesek két zászlóalja és a negyvenhármasok egy zászlóalja a magaslatokról, amelyeken fent van, azt látja, hogy lent a völgyben két román ezred táborozik. A parancs úgy szólt, hogy a magaslatot tartsák. A nyolcvankettesek és a negyvenhármasok megtámadják a két román ezredet. Támadás; kemény harc egész éjjel; a két románezred kegyetlenül meg van tépázva. Reggelre parancs jön, hogy vissza kell vonulni.
