Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Erdélyi Román Betörés 1916
ERDÉLYI ROMÁN BETÖRÉS 1916 I 563 A nyolcvankettesek és a negyvenhármasok visszavonulnak. A hadosztály elfoglalja mai állásait. A románok előnyomulása óvatosabb lesz. Huszonnyolc nap alatt az Olt mögött nem tettek meg többet tizenhat kilométernél. Huszonnyolc nap eltelte után megint nagy erőkkel próbálnak előnyomulni. De most már késő. A románok azt az időt, amely rendelkezésükre állott, nem használták ki. Mi azonban kihasználtuk. Utólag majd meg lehet állapítani, hol követték el a románok a nagy, a végzetes hibát. Mi most örüljünk annak, hogy elkövették. És állapítsuk meg: ma már Erdélyben a mi hadseregünk akarata irányítja az eseményeket. Akármi történik, terv szerint történik. Most már akármihez fognak is a románok, elkéstek vele. Ideát nálunk szorosan egymásba forognak már a nagy mechanizmus kerekei. És a mi hadmozdulataink sem habozok nem lesznek, sem erőtlenek. Az erdélyi harcok, Pester Lloyd M. 1916. október 2. 3.* A románok súlyos veszteségei, Legfiatalabb ellenfelünk harci modora A kelet-erdélyi hadseregparancsnokság székhelyén további értesüléseket szereztem a románokra vonatkozóan. Mindenekelőtt arról kell szót ejteni, hogy a háború első húsz napján elszenvedett veszteségeik hadseregük egészének egytizedét teszik ki. Saját hivatali statisztikáiknak megfelelően, melyet a bukaresti egészségügyi bizottságnál vezetnek, szeptember 13-ig 3400 tisztet veszítettek, melyből kettő tábornok, húsz ezredes, és 72 000 fő a legénység tagja volt. Éz a hiány különösen érzékelhető egy olyan hadseregben, melynek tisztutánpótlása azért nehézkes, mivel a jobb értelmiség körei legnagyobbrészt külföldiekből állnak össze, s az alacsonyabb rangú, valamint a tartalékos tisztek csupán mérsékelten lelkesednek a háború iránt. Még ha a nagy veszteségeket a dobrudzsai harcok455 számlájára írjuk is, azok az erdélyi fronton is éreztetik hatásukat, mivel az ellenség mindenfelé elkezdi beásni magát. A románok védelmi vonalakba fúrják be magukat, melyek elé drótakadályokat emelnek, ami legbiztosabb jele annak, hogy nem gondolnak gyors előrenyomulásra. Az a reménységük, hogy az oroszok segítséget küldenek számukra Erdélybe csapatok formájában, nem teljesedett be. A foglyok azt mondják, ez nem javított a románokat ígéretekkel a háborúba csábító szövetségesek iránti érzéseken. 455 Az erdélyi román betörést követően 1916. szeptember 1-jén, az August von Mackensen és Nikola Zsekov vezette bolgár-német haderő betört Dobrudzsa területére, és felvette a harcot a román csapatokkal.
