Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Mozgalmas két évtized. Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története
252 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) „egybetartása” mellett döntöttek. Valójában a múzeum alapításának gondolata - ekkor - akaratlanul vetődött fel. A volt Orvosegyesületi vagyon felmérése elsősorban a könyvtárra terjedt ki, de tudták, hogy bizonyos régi múzeumi tárgyak is vannak a pincében, illetve a könyvtárban, ládákban csomagolva. Amikor megkezdődött a könyvanyag folyamatos átszállítása és gépkocsikra rakodása, akkor vált egyértelművé a régi eszközök, oklevelek, edények, emlékanyagok mennyisége, amit közel 10 ezer darabra becsültek. Már az 1951 őszén felvett jegyzőkönyvek szerint ezek a tárgyak is a volt irgalmas-kápolna helyiségébe kerültek, gondosan szétválogatva és leltározva. Az önálló vagy a Könyvtár keretein belül működő Múzeum gondolata már az említett 1952. március 7-i avatási ünnepségen is felvetődött. A kápolna-raktárban elhelyezett gyűjteményt előbb a könyvtáravatón megjelenők, majd Vilmon Gyula miniszterhelyettes egy külön látogatás alkalmával - 1952 májusában - ismét megtekintette. Még ebben a hónapban megalakult az úgynevezett „orvostörténeti múzeumi bizottság”, amelynek tagjai Bencze József, Daday András, Jáki Gyula, Szodoray Lajos, Palla Ákos, valamint a minisztérium képviseletében Hahn Géza és Telegdi István lettek. A bizottság tevékenységével kapcsolatosan lényeges adat nem maradt fenn, csupán a miniszterhelyettes előtt képviselték az ügyet, időről időre előhozták az egészségügyi gyűjtemény kérdését. A bizottságot 1955. szeptember 15-én fogadta Vilmon Gyula miniszterhelyettes, amikor döntöttek az ügy fontosságáról és anyagi eszközöket biztosítottak a gyűjtemény szakszerű gyarapítására, az egészségügyi intézményekből történő további begyűjtésre, valamint az épület kérdését is megtárgyalták. Az Egészségügyi Minisztériumnak a Műemléki Felügyelőség meglepetés szerűen, átadásra felajánlotta Semmelweis Ignác szülőházát, amit korábban lebontásra ítéltek, de tekintettel műemléki besorolására és szakmatörténeti jelentőségére, a határozatot nem hajtották végre. Ekkor úgy döntöttek, hogy az épületet megszerzik, amelyben elhelyezik a magyar orvostörténeti múzeumi gyűjteményeket. (Korábban már felvetődött a Semmelweis - ház megszerzésének ötlete, amikor a Könyvtárnak kerestek épületet.) A tárgyi gyűjtemény folyamatos gyarapodását a véletlenek is segítették. 1954 augusztusában így jutott az Orvostörténeti Könyvtár jelentős iparművészeti értéket képező közel-keleti orvostörténeti gyűjteményhez. A Közel-Keletről - Irakból és Iránból - több vasúti szerelvényt kitevő színes fémanyagot hoztak be „ócskavasként” a dunaújvárosi és a csepeli vasmű számára, beolvasztásra. Az „ócskavas” zöme azonban étékes műtárgy volt. Az anyagot a csepeli szabad-kikötő területén raktározták, Felvinczi Takács Zoltán, az Iparművészeti Múzeum egykori igazgatója hívta fel a figyelmet a ritkaságokra. A Vasmű vezérigazgatója 600 kg súlyig - térítésmentesen - engedélyezte a válogatást és a beszállítást az Orvostörténeti Könyvtárba. Ekkor keletkezett az Iparművészeti Múzeum közel-keleti gyűjteménye is, amelyből az orvostörténeti vonatkozású tárgyakat hivatalosan átengedtek az Orvostörténeti Könyvtárnak Az orvostörténeti múzeum ügyét szolgálta a Magyar Tudományos Akadémia épületében, 1955-ben rendezett tudománytörténeti kiállítás, ahol néhány vitrint az Országos Orvostörténeti Könyvtárban őrzött gyűjteményből rendeztek be. Szóba került a Budapesti Orvos- tudományi Egyetemen őrzött orvostörténeti gyűjtemények esetleges átadásának kérdése is, de ettől az egyetem elhatárolta magát, hiszen maga is egyetemtörténeti múzeum megalapításának gondolatával foglalkozott. Az egyetemi felmérésből azonban kiderült, hogy a Bőrklinikán veszélybe került Nékám Lajos professzor híres könyvgyűjteménye, amelyről megnyugtatóan gondoskodni kellett. Az Orvostudományi Egyetem több lépésben adta át az
