Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Mozgalmas két évtized. Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története
KAPRONCZAYKároly: Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története 253 Orvostörténeti Könyvtárnak a Nékám-gyüjteményt, így biztosítottá vált a szakszerű feldolgozás és értékvédelem. Az új könyvtári épületben végre megfelelő körülmények alakultak ki. Az addig különböző helyeken raktározott könyvállomány végre egy épületbe került, sőt további bővítésre is jelentős lehetőségek nyíltak. Reprezentatív teret jelentett az olvasóterem, ahol a tudományos előadásokat is rendezték. A pincében, a földszinten, az első, és a második emeleten könyvraktárakat alakítottak ki. A második emeleten került elhelyezésre az egykori egyesületi múzeum tárgyi gyűjteményeinek maradványa, illetve azok a műtárgyak, amelyeket már a Könyvtár időközben megvásárolt, illetve a kötelező műtárgy begyűjtési rendeletek szerint beszállított. Az Országos Orvostörténeti Könyvtár 1956 január elsejétől önálló költségvetési intézménnyé vált, az ORFI kezelte költségvetését, biztosította a működés feltételeit, az intézmény beszerzéseit, stb. A személyi állomány lényegében nem változott, csupán két fővel lehetett bővíteni a munkatársak létszámát. Fontos döntés volt, hogy múzeumi elveket kiterjesztették a könyvgyűjteményre is, következetes állománygyarapítással az Orvostörténeti Könyvtár igazi „Könyvmúzeum” lett. 1957. december 28-án az Egészségügyi Minisztérium levélben értesítette az Országos Orvostörténeti Könyvtár vezetőjét, hogy megkezdik Semmelweis Ignác szülőházának újjáépítését. Ennek előkészítésére 1958. január 10-én „tárcaközi megbeszélést” tartanak az Egészségügyi -, a Művelődésügyi-, a Pénzügyminisztérium és az Országos Műemléki Felügyelőség részvételével. Ekkor elvi döntés született a műemléki tervek elkészítéséről, az egyes minisztériumok feladatairól és határidő meghatározásáról. Feltehetően ennek köszönhető, hogy az Egészségügyi Minisztérium 1958 februárjában újjászervezte a „múzeumi bizottságot”. Az ügy irányítása Vilmon Gyula miniszterhelyettestől átkerült Simonovits István első miniszterhelyetteshez, aki megbízta Katona Ibolyát az új bizottság megszervezésével, majd az Egészségügyi Minisztérium ismételten megbízta a Könyvtár vezetőjét az orvostörténeti tárgyak begyűjtésével, felkutatásával és biztonságos helyen való tárolásával, a tervezett múzeumi kiállítás tématervének előkészítésével. A Múzeum megvalósítása ettől függetlenül vontatottan haladt. Az 1958-ban megalakult MTA Orvostörténeti Bizottsága is negyedévente tartott ülésein mindig foglalkozott a Semmelweis szülőházának kérdésével. Az ügy alakulása csak ezen ülések jegyzőkönyvein keresztül követhető nyomon, mert az úgynevezett Múzeumi Bizottság az Egészségügyi Minisztériumban tartotta üléseit, iratanyaga is beépült a miniszterhelyettesi iratanyagokba. A Semmelweis Ház ügye 1960-tól felgyorsult, hiszen az Egészségügyi Minisztérium nemcsak felügyelte alá vonta az Apród utcai épületet, hanem költségvetéséből jelentős összeget biztosított az épület műemléki megtervezésére, a kiállítási tér kialakítására. A munkálatok már 1962-ben olyan állapotba kerültek, hogy - amint az MTA Orvostörténeti Bizottságában elhangzott beszámolókból kitűnik - már a múzeumi személyzet szakmai kiválasztásával is foglalkozniuk kellett. A Könyvtár második emeletén alakították ki a munkatársak munkahelyét. Az igazgató kiválasztása, megbízása továbbra is „politikai beleegyezésen” alapuló kérdés lett. 1963. január elsejétől e tisztségre - mivel a minisztériumi döntés értelmében az ORFI keretén belül, de a Könyvtártól független önálló költségvetési szervezetként működhetett - Varga Lajost, az ETT osztályvezetőjét — nevezték ki, akit az Egészségügyi Minisztérium jelölt. Varga Lajos tagja lett az MTA Orvostörténeti Bizottságának, a Sem-
