Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

TANULMÁNYOK - Bánóné Fleischmann Marianna: A hazai munka- és iparegészségügy vázlata 1945-ig

IV. sz. táblázol Gümókór-halálozás 1901—1948 között Megnevezés 190) absz. 1910 absz. 1921 absz. 1930 absz. 1941 absz 1948 ab«z. Megnevezés szám %c szám %o szám %o szám %o szám %n szám %o Budapest 2882 3,9 2 679 3,1 2870 3.1 1650 1.6 2062 1.7 998 0.9 Kispest 64 4.0 76 2,5 118 2.3 93 1.4 132 2,0 60 1,0 Pcstszentlőrinc 37 3.1 30 1,0 71 1,5 61 1,3 Pestszenterzsébet 67 4.3 137 4,4 138 3,4 89 1.3 71 0,9 90 1.3 Rákospalota 38 3,3 66 2,7 100 2,9 55 1.3 80 1,6 53 1.1 Csepel 1901-1910 átlaga 47 6.7 68 5,0 40 1.7 64 1,4 64 1.4 Újpest 202 4.8 244 4,4 215 3.7 136 2,0 126 1.7 89 1,3 Mcllv. Egyetemi Szociálpolitikai Intézet. Bakács adatai alapján. pestnek és a belső agglomerációs övezetnek gümőkór halálozását mutatja be 1901—19041 között, megdöbbentő képet nyújt. Újpesten a nagyipar fellegvárában az adatok ezen belül is szinte mindig a legrosszabbak voltak. Végig megelőzték az országos, a budapesti, sőt az 1921 és 1941-es evek kivételével az agglomerációs átlagot is (1921-ben a csepeli, 1941-ben a kispesti adat magasabb volt). Az. Újpesten működéi, a munkásvédelem érdekében szerveződött Egyetemi Szociálpolitikai Intézet egyik fő feladatának tekintette a népbetegségek leküzdését és gyógyítását, valamint a szociális viszonyok és a népbetegségek kapcsolatának kutatását, kimutatását. Az intézet tüdő- és nemibeteg gondozója tekintélyes forgalmat bonyolított. A beteganyagot főként Újpest lakossága, valamint a Budapest környéki települések dolgozói — több, mint 70% -ban — ipari munkások képezték. A gyakorlati munka során igen nagy emberanyagot vizsgáltak és gyógyítottak. A gyógyító munkával párhuzamosan — a vizsgált beteganyagra építve — feltárták a népbetegségek és a szociális viszonyok kapcsolatát, így — többek között — a tbc terjedésének összefüggését a lakás-, a kereseti és élelmezési viszonyokkal. A végzett kutatások kimutatták, hogy a tbc a nyomor betegsége, amely elsősorban a rosszul táplált, egészségtelen lakásokban lakó, kisfizetésű ipari munkások köréből szedi áldozatait. Újpest kb. 57000 főnyi lakosságából 1920—1928 között 25%, azaz 14 117 egyén jelentkezett vizsgálatra a tbc-gondozóban. Ezek közül minden második egyénnél — akiknek 98%-a ipari munkás volt — állapítottak meg tbc-t. A továbbiakban feldolgozták a tbc terjedését Újpesten lakóházanként csoportosítva. A vizsgálatok rávilágítottak a tbc és a lakásviszonyok összefüggésére. Az 1928 év végéig megvizsgált 2568 lakás közül egészségtelennek bizonyult 613, vagyis a lakások 24%-a. A megvizsgált lakások 88%-a egy szobából, illetve szoba-konyhából állt. Ezen lakások 65%-ában egy szobában 5—8 személy élt, önálló ágya csupán 50%-nak volt. A tüdőbetegség és a beteg szociális helyzetének összefüggésére további adatgyűjtéseket is végeztek. 2000 gondozás alatt álló tüdőbeteg adatait dolgozták fel és a tüdőbetegek kereseti viszonyait vizsgálták. A vizsgálat körébe vont 2000 család közül 820 családban azt találták, hogy az egy személyre eső kereset heti 8 pengő alatt maradt. Ezt az összeget a kor lakbéreinek vizsonylatában szemlélve arra a megállapításra jutottak, hogy a 820 család 90%-ánál a fizetett lakbér a család összkeresetének 40—50%-át tette ki. Emellett figyelembe vették a vizsgált korszak élelmiszer- stb. árait. Kitűnt, hogy olyan összeg állt ezen családok rendelkezésére, melyből még a legelemibb létszükségletek kielégítését sem lehetett biztosítani. Ennek a ténynek további következménye volt, hogy a 820 családban — az esetek 41%-ában — a kereset hiányából következő el-