Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)
TANULMÁNYOK - Bánóné Fleischmann Marianna: A hazai munka- és iparegészségügy vázlata 1945-ig
égtelen táplálkozást és ruházkodást feltétlenül ama okok közé kellett sorolni, melyek a tuberkulózis megbetegedést előidézték. [18] A tbc leküzdésére jött létre Újpesten az ország legnagyobb ipari centrumában a munkásság és az értelmiség összefogásával, a mártírhalált halt szociáldemokrata képviselő', dr. Gárdi Jenő vezetésével az ország első munkaterápiás tbc gondozója, gyógyiskolája és gyógyóvodája is [19]. Az Egyetemi Szociálpolitikai Intézet tevékenységének másik igen fontos területe — az ipari munkások és napszámosok között igen nagy számban található — nemibetegségek elleni harc volt. Ezt különösen indokolta nagy elterjedésük, továbbá népesedéspolitikai jelentőségük, mely a születések számának csökkenésében és az élettartam megrövidülésében nyilvánult meg. Kimutatták a nemibetegségek terjedése és a szociális tényezők kapcsolatát. Ennek keretében rámutattak az ipari üzemekben a két nem közös munkájára és ugyanakkor az öltözőtermek teljes hiányára, az igen zsúfolt munkáslakásokra, az ágyrajárók förtelmes intézményére, a kereset bizonytalanságából eredő házasságtól való tartózkodásra, valamint a gazdasági okok révén az alacsonyabb néposztályba tartozó nőnek a prostitúcióba történő belehajszolására. Az intézet nemibeteg gondozója 1920—1928 között 8247 egyén jelentkezett vizsgálatra. Ezek foglalkozás szerint megoszlásában az ipari, gyári munkások száma 6770 (82,1%) volt. Nemek szerint nézve 5567 férfi (67,5%) és 2680 nő (32,5%) jelentkezett vizsgálatra. A vizsgált időszakban 40753 kezelést végeztek. Az új betegek közül biztosított volt 6136 személy (74,4%), nem tartozott biztosítási kötelékbe 2 111 egyén (25,6%). A lakhely szerinti megoszlást tekintve Újpesten lakott 7 117 fő (83,6%), Rákospalotán 792 (9,6%), vidéken 338 egyén (4,5%). A gondozó munkájának fő területei közé tartozott a jelentkezők megvizsgálása és gyógykezelése, a családtagok védelme, a házasságkötés előtti vizsgálatok elvégzése és a tanácsadás, valamint a felvilágosítás és propagandamunka [20]. Az egész agglomerációban a venereás betegek gyógyítását az Egyetemi Szociálpolitikai Intézet, valamint a Teleia újpesti fiókintézete látta el, mely 1928-ban alakult. A betegek száma évente 300—400 új beteg között ingadozott. Az intézetnek 5 orvosa volt, a vezető főorvosi teendőket a mártírhalált halt dr. Kertész Géza látta el [21]. Az Egyetemi Szociálpolitikai Intézet nemibeteg gondozójának feladata volt továbbá az ipari foglalkozásokból eredő kifejezetten ipari betegségnek tekinthető nagyszámú bőrbetegségek kezelése is. Újpesten például igen fejlett volt az asztalos- és bőripar, melyekre a bőrfertőzések nagy száma jellemző. A vizsgálatok azt mutatták, hogy az összes bőrbetegségek 78%-a ipari foglalkozásokból eredt. A lakosság évi ekcéma morbiditása 13,1%-ot mutatott. Az ipari bőrbetegségek okozta munkaveszteség az 1928. évi táppénz, napló szerint, 1086 hét volt. Az Egyetemi Szociálpolitikai Intézet a maga korában úttörő munkát végzett az ipari munkásság gyógyításában, képzésében és védelmében. Szociálpolitikai kutatásai rávilágítottak a kapitalista társadalmi rend visszásságaira. Az intézet haladó munkatársai már ekkor felismerték, hogy a népbetegségek leküzdése és felszámolása az adott gazdasági-társadalmi rendben nem oldható meg [22]. Az ipari por a légzőszervi megbetegedéseken kívül számtalan szembetegség okozója is. Az iparban dolgozóknál a közölt statisztikák igen magas számú kötőhártyagyulladást — melyek idült, krónikus volta a trachoma fertőzéseket is elősegítette — valamint a porral együtt bekerült idegen testek révén, különböző szemsérüléseket regisztráltak. Különösen az utóbbiak hosszú ideig tartó betegállományt, esetleges vakságot is eredményeztek. 1902—1904 között 690 ipari munkásnál regisztráltak súlyos kötőhártyagyulladást, hosszú ideig tartó betegállománnyal járó szemsérülést 274 esetben [23]. Az ipari munkásság körében igen elterjedt egyiptomi szembetegséggel, a trachomával kapcsolatosan az 1898. január 21-én kelt 5471 sz. BM rendelet intézkedett. Előírta a kötelező szemvizsgálatot, a trachomások nyilvántartását, valamint az alkalmazandó kötelező óvórendszabályokat is.
