Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)

A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Stirling János: Orvosi kertek Magyarországon a XVI. században

ORVOSI KERTEK MAGYARORSZÁGON A XVI. SZÁZADBAN* STIRLING JÁNOS .A XVI. század az európai kertkultúra nagy választóvonala, ami azt jelenti, hogy jellegét alapvetően két, egymástól élesen elhatárolható hagyomány határozza meg. Az egyik a középkorra vezethető vissza, egyrészt amiatt, hogy a kolostori és a világi kertek architektonikus tagolásának továbbélése

1 tapasztalható a kor kertjeiben is, másrészt azért, mert a Capitulare de villis néven ismert karoling kori királyi rendelkezés

2 szigorúan előírt növényei még mindig a kertek fő növényanyagát teszik ki. A másik hagyomány abban foglalható össze, hogy a fellendülő kereskedelmi utazások hatására megindul egy olyan törekvés, ami a különleges növényritkaságok megismerését és tudományos vizsgálatát tűzi ki célul.

3 Ez a tendencia egyúttal a botanikai és kertészeti szemlélet megújulását is eredményezi, mely különösen az orvosbotanikai szakirodalomban követhető szemléletesen. Nem lehet véletlen tehát, hogy a XVI. század európai orvosbotanikai szakirodalmának hirtelen fellendülése, a megjelenő művek nagy száma, az illusztrációk színvonalának javulása,

4 valamint a kertészet tudományos művelésének újjászületése egybeesik. Az orvosbotanikai munkák — noha nagy részben antik szerzők kommentárjai

5 — olyan tartalommal bővülnek, amely mögött feltételeznünk kell a kertészeti empíria meglétét is.

6 Például Telegdi Miklós pécsi püspök könyvtárának inventáriumában

7 olyan szerzők művei szerepelnek, amelyek kertészeti munkák is, és ez egyben azt is jelenti, hogy a könyvtár tulajdonosa is érdeklődött a kertészet iránt. E dolgozat keretében nincs mód arra, hogy a jelentősebb, kertészeti szempontból is figyelemreméltó műveket felsoroljuk,

8 csupán utalunk arra, hogy Magyarországon az ilyen jellegű könyvek csak később, a XVII. század közepétől kezdenek megjelenni.

9 Ennek ellenére természetesen i * Előadás formájában elhangzott ,,A természettudományok és a medicina a reneszánsz és a reformáció korában" c, a Magyar Tudományos Akadémián 1983. november 30-án megtartott ülésen. 1 Ormos, L: A kerttervezés története és gyakorlata. Bp. 1967. 41—60. 2 Meyer E. H. F.: Geschichte der Botanik. Königsberg, 1856. 401—410. 3 Kraus, Gregor: Geschichte der Pflanzeneinfuhrungen in die europäischen Botanischen Gärten, Leipzig, 1894. — Wein, K. : Deutschlands Gartenpflanzen um die Mitte des 16. Jahrhunderts. Beihefte zum Botanischen Centraiblatt, 1914, Bd. 31/3. 463—555. 4 Nissen, Klaus: Die botanische Buchillustration. Stuttgart, 1952. 5 PI. Brunfels, Cordus, Matthiolus et al. művei 6 Ez különösen P. de Crescentiis Opus ruralium commodorum c. művében érezhető. Vö. Meyer i. m. IV. köt. 138. skk. Ld. még Brunfels, O.: Herbarum vivae icônes. 1538. — Fischer, H. Mittelalterliche Pflanzenkunde. München, 1929, 157—184. 7 Tóth I. Telegdi Miklós reneszánsz könyvtára. Magyar Könyvszemle 1979. 272—284. 8 Részletes felsorolását 1. Arber Ágnes: Herbals. Their origin and evolution. A chapter in the history of botany, 1470—1670. Cambridge 1912. — Amherst, Alicia: Bibliogr. of works on gardening. Repr. from the second ed. A history of gardening in England. London, 1896. 9 Lippay János: Posoni kert. Nagyszombat, 1664, Bécs, 1667. Melius Péter Herbáriuma (1578) ugyan sok kertészeti utalást tartalmaz, de művét nem tekinthetjük tisztán kertészeti munkának.