Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

KISEBB KÖZLKMÉNYEK ELŐADÁSOK - Binder Pál: A Mauksch család erdélyi gyógyszerész tagjai

s nem tudta tanulmányait befejezni, anyja egy gyógyszertárba adta segédnek, így került a 13 éves fiú Kolozsvárra, ahol nyolc éven át tanulta a gyógyszerészetet. Ismereteit németországi vándordíja alkalmával mélytíette el, ahol Ludwigsburgban, majd Stuttgartban folytatta a mesterséget. Közben 1750-ben kolozsvári nagybátyja meghalt, s végrendeletében a patikát reá hagyományozta. Thobias Mauksch hazajött Kolozsvárra, ahol az első két évben mint provisor vezette az örökölt patikát, ami két év múlva teljesen tulajdonába került. Jó híre hamar elterjedt egész Erdélyben, s ezért 1760-ban a kolozsvári városi tanács ajánlatára Mária Terézia idején kizárólagos gyógyszerészeti privilégiumot nyert.

7 Nevéhez fűződik az összes magyarországi és erdélyi gyógyszertárak átszervezése (Apothecarum Rcgni Hungáriáé et Principat. Transylvan.).

8 Mauksch Tóbiás városának is hű polgára volt, s a XV

III. század végén kolozsvári szenátornak, majd rendőrigazgatónak és városi kapitánynak választották. Az 1790-es években országgyűlési képviselő is volt. Mint hitbuzgó ágostai hitvallású, a kolozsvári evangélikus egyháznak volt oszlopos tagja. Mikor 78 éves korában meghalt, Mauksch Tóbiást a házsongárdi evangélikus temetőben hantolták el.

9 Közel a keleti kerítéshez, messziről feltűnik a Mauksch család híres, piramis alakú kriptája. Neoklasszicista bejárata alatt a nagy gyógyszerészcsalád mesterségére utaló finom empire domborművek láthatók. Előtte a család közismert tagjának, Mauksch Tóbiás gyógyszerésznek van latin feliratú sírköve.

10 A XVII. század végén (1685-ben) újraalakult kolozsvári evangélikus egyházban a felvidékieknek végig nagy szerepük volt. Az egyház újjászervezője Zabán (Zabánius) Izsák Árva megyei szlovák, szebeni főpap, s 1696-tól a felvidéki Johann Murgasch volt evangélikus lelkész Kolozsvárt.

11 A Kolozsvárra látogató szászoknak a Mauksch-ház igazi központjuk volt. így például 1774. október 20-án a kolozsvári gyógyszerész vendége volt báró Brukenthal Sámuel, Erdély kormányzója, Johann Friedrich Klein von Straussenburg besztercei főbíró és Johann Theodor von Herrmann guberniumi titkár.

12 Paul Schclker guberniumi kancellári tisztviselő számára 1791 húsvétján az öntözés a Mauksch-házban kezdődött. Ez különben egyik régi leírása ennek a máig elterjedt húsvéti szokásnak.

13 7 Melzer, Jakob: Biographien berühmter Zipser. Kaschau, 1833, 264.; Wurzbach: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Österreich. 17/1867, 135—136. 8 Crisan, Eva: Prima ,,Taxa pharmaceutica" (listä de pre(uri farmaceutice) din Transilvania. Acta Musei Napocensis, X/1973, 255—270, XI/1974, 219. ,J Orient Gyula: Erdély gyógyszerész polgármesterei, szenátorai, országgyűlési képviselői és természetbúvárai. Kolozsvár. lu Gaal György: Házsongárdi panteon. Korunk Évkönyv, 1980, 268. 11 Gündisch, Gustav: Die Erneuerung der evangelisch-lutherischen Gemeinde in Klausenburg im Jahre 1695. Bewahrung und Erneuerung. Festschrift für Bischof D. Albert Klein. Hermannstadt. 1980, 103—114. 12 Aus den Briefen des Gubernialsekretars Johann Theodor von Hermann. Mitgeteilt von Julius Gross, Arch. Ver. 23/1890. An Georg Hermann. Hermannstadt, 20. Oktober 1774, 184—185: ,, Wir kamen übrigens noch den nämlichen Tag, wiewohl ziemlich spät, in Klausenburg an.

. . Nach Endigung des Gottesdienstes gingen wir mit dem Herrn von Straussenburg, Stadtrichter von Bist ritz welcher zur Komplimentierung des Baron Brukenthal mit seiner Gemahlin nach Klausenburg gekommen war, in sein Quartier, wo uns der Wirt, ein reicher und ansehnlicher Apotheker, Mauksch, mit welchem ich vor einigen Jahren wegen eines unserm Oberlieutnant —Martin Herr mann

—nach Kaschau übermachten Wechsels korrespondierte, mit einem herrlichen Mittagessen bediente." 13 Aus den Briefen der Familie von Heydendorff (1737—-1853). Mitgeteilt von Friedrich Wilhelm Seraphin. Arch. Ver. 25/1895, 525—526. Paul Schelker an seinen Freund Michael von Heydendorff d. J. d. d. Clausenburg, 5. Mai 1791 „Deine Unterhaltungen am Ostertage gefallen mir.

.. Abends wurde die Stadt beleuchtet ; . . .Gegen 10 Uhr ward vor dem Maukschischen Hause eine Tafel gepflanzt, und bei dieser wurde nicht gespeist, nein, sondern es wurde von den gewöhnlichen Dilettanten, die du wohl weisst, eine Musik aufgeführt, die auch du gehört hast . . . wie gesagt, ich legte mich, und nach einem sanften Schlaf erwachte ich um 6 Uhr. Flugs zog ich mich an, richtete