Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)

KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Bugyi Balázs: A Priessnitz-féle hidegvízkezelés korai hazai története

A PRIESSNITZ-FÉLE HIDEG VÍZKEZELÉS KORAI HAZAI TÖRTÉNETE BUGYI BALÁZS 1. V

inzenz Priessnitz (1799—1851) grâfenbergi földmíves, falujának természetes népi gyógyászatából kiindulva, húszéves korában kezdeményezte a hideg vízzel történő gyógymódot. Az egyszerű, iskolázatlan parasztember az akkori Osztrák-Sziléziához tartozó Freiwaldau közelében fekvő Gräfenbergben 1820- 1830 között gyógyintézetet épített ki, amely fokozódó népszerűségnek örvendett. Mind előkelőbb és befolyásosabb betegek keresték fel és találtak ott gyógyulást, de legalábbis javulást. Ennek eredményeként a helybeli orvosok minden tiltakozása ellenére 1831-ben az osztrák felsőbb egészségügyi hatóságok engedélyezték a Priessnitz vezette gyógyintézet működését. A látogatók és a gyógyulást keresők között szép számmal voltak magyarok is. Emlékeztetni szeretnénk Kárpáti Abellinónak, Jókai Mór regényhősének grâfenbergi gyógykezelésére. Ezzel kapcsolatosan — ha karikírozva is — Jókai Mór leírja a Priessnitz-féle természetes gyógymódnak alkalmazását és magát a gyógyintézetet is. A magyar vendégek nagy számát és befolyását mi sem bizonyítja jobban annál a körülménynél, hogy Priessnitz hat leánya közül három magyarhoz: a két Üjházy testvérhez és Dessewffy P. földbirtokosokhoz ment feleségül. „Nagy családi vízkönyvét" Priessnitz V. 1847-ben annak a Zsófia lányának mondotta tollba, akit Újházy J. vett később feleségül. A könyv megjelenésére egyébként csak 1919-ben került sor, Franz Schönenberg, a berlini egyetem természeti gyógymódokat alkalmazó klinika igazgató tanárának előszavával és kísérő magyarázatával. Oertel ansbachi gimnáziumi tanár a hideg vízzel való gyógyítás lelkes híve, 1830tól kezdődően e terápiás eljárás „reklámfőnökeként" szerepel és sorozatosan jelentetett meg könyveket és írt közleményeket a Priessnitz-féle eljárásról. 1831-ben „A legújabb vízkárok" címen negyedéves folyóiratot jelentetett meg. Az Intézetet azonban csak 1836-ban kereste fel első ízben, amikor Lajos bajor király főudvarmesterének, gróf Rechbergnek kíséretében Gräfenbergben járt. Ennek az útjának hatására és anyagát feldolgozva jelentette meg 1837-ben „Szárazföldi és vízi utazás Gräfenbergbe" című útikalauzát, amely természetesen nemcsak az utazás módját, hanem a fürdő életét is részletesen leírja. Oertel gimnáziumi tanárként feltehetően maga, hideg vízzel vagy más módon, gyógyító tevékenységet nem végzett. Ezért nem meglepők Priessnitzénél lényegesen szélsőségesebb nézetei. Szerinte a hideg víz minden betegségnek a leghasznosabb gyógyszere és hogy minden más gyógyszer nélkül, egyedül a hideg víz alkalmazása révén, a betegségek gyógyíthatók és végül, hogy a hideg víz igen nagy mennyiségben sem jelenthet ártalmat vagy éppen veszélyt.