Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Magyar Imre: A Korányi-iskola és a magyar belgyógyászat

a betegágytól kiinduló gondolatok alapján végzett állatkísérlet szükséges, melynek eredményeit a betegágyhoz visszatérve a beteg ember érdekében használjuk fel. Az állatkísérlet, az élettani és kórtani alapok szilárd kialakítása, a fizika és kémia módszereinek felhasználása és a funkcionális gondolkodás vált a Korányi Sándor által kiépített iskola vezető elvévé. Ez nem jelenti azt, hogy ez az iskola elhanyagolta volna a betegészlelést, a betegek nagyon alapos és pontos megfigyelését, a klinikai kutatást. Sőt az iskolának nem szigorúan tudományos, de azzal egyenértékű szempontja a beteg emberrel történő alapos és emberi, humanista tendenciáktól áthatott bánásmód lett, mely ennek az iskolának a tagjait nem csupán jó kutatókká, hanem jó orvosokká tette. Nem célunk itt az iskola tudományos eredményeinek felsorolása. A közeli munkatársak a vese-pathologia kérdéseivel foglalkoztak: Kövesi, Roth-Schulz, Bence, Farkas György, Karczag, Rusznyák, Pauncz,Baráth és mások. Mint minden tekintetben, a tudományos téma megválogatásában is szabadság uralkodott ebben az iskolában. Haynal kardiológiával foglalkozott, Hetényi a májjal és az anyagcsere betegségeivel, Karczag onkológiával, Detre haematológiával, Fejér Árpád bakteriológiával, Ratkóczy röntgenológiával, Hajós allergológiával, Barát Irén, Roth Miklós tuberkulózissal, Molnár Béla az epeutak betegségeivel, Vándorffy a gyomor betegségeivel. A klinikán minden szakmának megvolt a maga kiváló képviselője. Az ide bekerült fiatal orvos változó beosztásban egymás után mindenkit és minden szakmát megismert, beletanult a laboratóriumba, röntgenbe, EKG-ba, diétába, fizikoterápiába. Nem elsősorban szakmai munkája tette azonban az iskola tagjává, hanem az a különös légkör, mely ezt az iskolát jellemezte, amely egyedülálló volt, és egyedülálló maradt még akkor is, amikor az iskolának a brutális erőszak látszólag véget vetett. Nehéz — noha többször megkíséreltük — ennek a légkörnek, a Korányi-iskola szellemének, szavakkal történő pontos ábrázolása. Az intenzív és a magánéletet mindenkor háttérbe szorító pontos és szorgalmas munka megkövetelése, az experimentálás hajlama, a funkcionális szemlélet, a kutatás patofiziológiai megalapozottsága, a beteg ember föltétlen központi helyzete, a testi bántalmak mögött a beteg személyiségének tekintetbevétele, a mindenkor legmodernebb szemlélet, a gondolkodás, a bírálat szabadsága, a képesség és a tehetség megbecsülése és tisztelete, a klinika egyetlen homogén, családhoz hasonló közösségé válása, melybe minden új ember könnyen beolvadt, s melynek hangulatát mindenki Korányi Sándor professzor korában