Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Magyar Imre: A Korányi-iskola és a magyar belgyógyászat

átvette, a széles műveltség mint alap, a viták a vizitek előtt (nem csupán szakmai, hanem szellemtudományi kérdésekről), a politika lehető kirekesztése, az egymással, a személyzettel és főleg a betegekkel való törődés — mindez sajátsága volt a Korányi-iskolának, de az említett légkör kialakulásához mindez csupán hozzájárult. Döntő talán valóban a Korányiak személye volt, a vezetők és helyettesei iránti valódi és megérdemelt tisztelet, mely mindenkor összefogta az iskolát, a légkör mégis másból adódott. Talán a haladás, a megértés, a humanizmus és az etika megingathatatlan és hagyományokon nyugvó törvényeiből. Talán abból, hogy ez az iskola mindig, a legsúlyosabb időkben is a szabad szellem otthona volt. Hiszen ellenségeit is ennek köszönhette. És általában a szellem otthona. „Ha valaki ebbe a körbe került, akarva, akaratlan részese lett ennek a szellemnek, nemesebben gondolkodott, humánusabban cselekedett, nagyobbra törekedett. E szellem mindennél élesebb bizonyítéka az, hogy senki ennek az iskolának a tagjai közül nem szennyezte be magát később a változó idők vérgőzös leheletével. Bizonyíték az is, hogy az akkori idők hatalmasságai nem nézhették tétlenül a szellem, etika és humanizmus e környezetéből kirívó bástyáját; megszüntették, lerombolták azt és sóval hintették be helyét. A Korányi-klinika megszűnt, de a Korányiiskola szelleme töretlen maradt." 1936-ban miniszteri rendelkezés nyugdíjba utasította Korányi Sándort, és megszüntette a III. sz. Belklinikát. Megszüntette a Korányi-klinikát, de nem szüntette meg a Korányi-iskolát. Szelleme egy ideig Rusznyák szegedi belklinikáján és a Hetényi Géza vezetése alatt álló Stefánia úti Belgyógyászati Intézetben élt. Aztán már csak rejtetten, föld alatt pislákolt egészen addig, amíg megint lehetőség nyílott a pisla fény fellobbanására. Ma már a tanítványok is megöregedtek. Csak a legfiatalabbak foglalnak el pozíciókat, és az idősebbek tanítványai, az „unokák". A Korányi-iskola szellemét azonban már nem szükséges meghatározott épületekben őrizni, az kiviláglik a falak közül, és fénybe borítja az egész magyar belgyógyászatot, az egész magyar orvostudományt. A magyar belgyógyászat ma is azokból a hagyományokból él, melyeket a két Korányi fényes iskolája őrzött meg, és ha az egyes intézmények közt különbségek is mutatkoznak, e hagyományok őrzésének szigorúságában, az iskola hatása mindenütt érvényesül. A magyar belgyógyászatot ma is a Korányi-iskolára jellemző patofiziológiai, funkcionális szemlélet, az alaptudományok alkalmazására való törekvés, a kísérletezési hajlam, a kitekintés a világba, a humanizmus, az ember szeretete szövi át. E jellemvonások az új, haladó világ sodrában módosulnak, de alapjaikban változatlanok. IRODALOM Bálint R. : Emlékezés Korányi Frigyesre. Orvosképzés, 1929. Különfüzet. Berzeviczy A. : Báró Korányi Frigyes emlékezete. Orvosképzés, 1929. Különfüzet. Bókay J. : Megemlékezés Korányi Frigyesről. Orvosképzés, 1929. Különfüzet. Korányi Frigyesné szül. Bónis M. : Korányi Frigyes kinevezésének története. Orvosképzés 18. 1928. Különfüzet. Korányi S.: in Grote L. R.: Die Medizin der Gegenwart in Selbstdarstellungen. Bd III. Leipzig, 1924. 7 Orvostörténeti Közlemények