Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)
TANULMÁNYOK - Seregély György—Szentgyörgyi István: Adatok az anticoncipiensek történetéhez
melyekkel egyes állatok sterilizálhatok. Hazánkban Péteri [62] nőstény nyulakat tett meddővé parenteralisan adott saját fajú hím spermával. Meddőségi vizsgálatok során nők serumában sperma-ellenanyagokat igazoltak. Bizonyos hím állatokon saját serummal a spermák immobilizálhatók. A cervicalis nyákban olyan természetes antitestek vannak jelen, melyek a spermiumokat (A sperma, B sperma) elpusztítani képesek. Hím patkányokon immunhatással aspermia érhető el és nőstény patkányok nem képesek terhességük kiviselésére, ha homolog herekivonatot kapnak. Elektroforetikus vizsgálatok eddig 16—20 antigént igazoltak, melyek, immunreakciók révén megakadályozzák állatokon a fogamzást, illetve a terhesség kihordását. Immunológiai fogamzásgátlást emberen is végeztek már és nőkön átmeneti sperma ellenállóképességet sikerült elérni. Tyler [63] 1961-ben már 225 olyan kísérletet foglalt össze közleményében, mely nőstény állatok sperma-immunitásának elérését célozta. Az immunológiai próbálkozások igen reménytkeltőek ugyan, de egy széleskörűen felhasználható eljárás napjainkig várat magára. Századfordulói, századeleji népszokások Magyarországon Temesváry : „Előítéletek, népszokások és babonák a szülészet köréből" című munkája [64] beszédes forrásmunkául szolgál e kérdésben. Megtudjuk, hogy a Bács megyei szerbek viaszkorongot dugtak praeventióként hüvelyükbe, a Torontálmegyei románok kámfort, más helyeken timsót. Az ősi szokások tovább éltek az alsóbb néposztályok soraiban. „A nő közösülés után szálljon le vizelni, nyomja meg jól a hasát, vagy erőlködjék s fújja ki magából a termékenyítő anyagot". Temesváry azt írja, hogy a legkisebb községben is ismeretes volt a condom, a szivacs, különösen a rongydarab, de még a pessarium occlusivum is. A hüvelyöblítést tiszta vízzel, vagy karbollal végezték. Az ősi coitus obstructus egy sajátos formájával találkozunk Magyarországon, az ún. „erdélyi eljárással", ami a penis tövének ejaculatio előtti összeszorításából állt. Nagy elterjedségnek örvendett a coitus interruptus, amire a népi elnevezések változatossából is következtetni lehet: Baranyában „szánt, de nem vet", Háromszék és Hunyad megyében „bent csépel, kívül szór", Bihar megyében „ne járj a szobába, hanem maradj a pitvarban", más magyar vidékeken „áldás előtt hagyd el a templomot" stb. Esztergom megyében (Csököly) egy érdekes organotherapiás eljárás volt szokásban. A nők a „göbe görgőinek" (sertéspetefészek) szárított porát oldották fel és itták meddőség elérése céljából. Bizonyos értelemben az oralis, hormonalis fogamzásgátlás egyik tapasztalati előfutárának is tekinthető ez a módszer, melyhez hasonlóra az irodalom áttanulmányozása során egyetlen helyen sem bukkantunk. A praehistorikus időkből ismert „ankat prut" eljárást hazánkban a századfordulón még nagyban űzték. „A parasztbába megfordítja a méhet, vagy .. . elfordítja a méhszájat". A bánáti magyar nők méhviaszból készítettek pessariumot, ill. cervixsapkaszerű eszközt és azt helyezték fel coitus előtt. Alkalmazták a coitus inter femorat is [65]. Scipiades [66] az intrauterin „pessariumokról" így írt: „ . .. melyeket a sakkjáték paraszfigurájához hasonló formában a nép egyszerű gyermekei fából faragnak maguknak, azt — olykor enyvezett cérnával is bevonva — tányérjával a
