Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 48-49. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Seregély György—Szentgyörgyi István: Adatok az anticoncipiensek történetéhez

méhszáj elé, orsójával a méhnyakba, gombjával pedig a belső méhszájba illesztve, egészen a méhűrbe helyezendő , . .". Ugyanő említi a coitus reservatus alkalmazását, valamint az A-, B-, D- és E-vitamin-hiányos étrend követését anticoncipiens célbóL Az egyke rendszer klasszikus területén, az Ormánságban praeventióként coitus előtt kenderfonállal körültekert facsigát alkalmaztak intracervicalisan, majd az actus után eltávolították azt [67], A babonák, tévhitek és abortiv beavatkozások szerte az országban burjánzottak. Abortus kiváltására mályvagyökeret, lúdtollat, vasfűgyökeret, haj csatot, tollszárat, kötőtűt, katétert stb. toltak fel méhükbe a nők. A magzatelhajtás traumás módjai között a has feszes átkötése, a méh erős ütlegelése, nehéz tárgyak emelgetése stb. szerepelt. Mindez nem meglepő, ha egyik nőgyógyász professzorunk sorait idézzük 1935-ből [66], aki az akkor korszerű anticoncipiensekről (condom, pessarium, cervix-sapka stb.) így írt: „Méltán csodálatos, hogy még nagytekintélyű nőgyógyászok is akadnak olyanok, akik azt kívánják, hogy ezen védekező eljárások tudnivalóit egyetemi előadásainkon tanítsuk vagy éppen, mint Fraenkel, azt is cselekszik, hogy ezen védekező eljárásokat nemcsak saját hallgatóiknak, hanem az egyetem bármely szakos női hallgatóinak is demonstrálják". Ugyanakkor persze az is igaz, hogy a kriminális beavatkozások sajnos még jelenünkben sem veszítették el teljesen szomorú aktualitásuk [68, 69]. Itt jegyezzük meg, hogy az anticonceptio magyarországi történetéről, babonáiról, népszokásairól későbbi munkánkban kívánunk beszámolni. A német nyelvterület szülészettel kapcsolatos népi hiedelmeit Ploss-Bartels dolgozták fel a múlt század végén részleteiben [108], Az anticoncipiens-kutatás kezdetei a Szovjetunióban A Szovjetunióban az 1920-as években vette kezdetét a fogamzásgátló lehetőségek rendszeres kutatása. A jelenség kapcsolatban állt a megváltozott társadalmi renddel, a nőről és családról alkotott új felfogással. 1920 novemberében Semasov egészségügyi népbiztos törvényt hozott az abortus szociális javallat alapján történő legális elvégzésére klinikákon és kórházakban. Ekkortájt már jól ismerték a külföldi korszerű praeventív eszközöket, melyek közül a mechanikai és kémiai eljárások voltak a legelterjedtebbek. Használták a spongyákat is, rendszerint ecettel, tejsavval és kininoldattal átitatott formában. Elevenen vizsgálták a röntgensugár hatását és röntgen-castratiókat is végeztek egészen 1927-ig, mikor H. J. Muller igazolta annak genetikailag káros hatását. A 10%-os jódoldattal átitatott intrauterin tampon és intrauterin befecskendezés csak addig örvendett népszerűségnek, míg Selitsky, a moszkvai állami kórház nőgyógyászfőorvosa erőteljesen fel nem hívta a figyelmet a módszer veszélyeire. Használatos volt a 20-as években a női condom egy sajátos válfaja is. Ez férfi condomhoz hasonló, gumiból készült tasak volt, amit a hüvelybe vezettek közösülés előtt, míg fémpereme a vaginán kívül maradt. Coituskor ebbe a tasakba került az ondó. A kemény fémperem meglehetősen kellemetlennek bizonyult és az eszköz a kontakt érzést is nagyon zavarta, ezért használata hamarosan kiment a divatból [58]. A kavki (fém cervix-sapka) és a mispa (gumi méhnyaksapka) spermicid szerekkel együtt került felhasználásra. Cohendi izolálta a joghurt egyik erjesztő bacillusát (Bacillus bulgaris), melynek nagyfokú tej7 Orvostörténeti Közlemények