Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)

Kiss Ákos: Az 1831. évi kolerajárvány Pest megyében

rata Ráday Gedeon gróf is a zárlatos faluban rekedt. Ráday mit sem félve a veszélytől fel-alá járkált a megyében, megjárta Pestet is. Amíg módján yílt, Nógrádba is átment anyját nyugtatni. Feljegyzései szerint sok olyan megbetegedést is kolerának véltek, ami a kórral nem állott összefüggésben. Pécel faluzó kereskedő zsidóságát a Pesttől való elzártság súlyosan érintette. A pesti piacot, amely ekkor már az ország legmozgalmasabb kereskedelmi góca, rendszabályozták (július 5). Egyébként július 2 óta általános vásártilalom volt. Az eladók csupán megyei útlevéllel jöhettek be. A város határa vesztegzárvonal lett, amelyen túl a kertjeiben dolgozó polgár zöldségért is csak bizonyos feltételek mellett járhatott ki. A megye felrótta a városnak, hogy a pestiek kocsijaikon ilyenkor gyanús idegeneket is behoztak, ettől kezdve őket is csak passzusokkal bocsátották ki kertjeikbe. Kecskemét szeptember 13-án az évi országos vásár megtartását kérte. Kéréséből kitűnik, hogy a mesterségek ott ekkcrra már összeomlóban voltak, a kecskemétiek félve néztek a közelgő tél elé. Szeptember 26-ra a megye engedélyezte is a vásár tartását, ekkor azonban már a helyzet javulóban volt. Szeptember (i-tól Pálffy Fidél kancellár kilátásba helyezte ugyanis a további javulás esetén a tilalom alóli kivételezéseket. A vész fokozódásával a megyék a halaszthatatlan okból utazókat összeírták és értesítették azt a vármegyét, ahova az utas elérni igyekezett. Az utasembernek hivatalos írásokkal kellett bizonyítania, hogy az a hely, ahonnan elindult, egészséges. A megye ilyen igazolványok kiállításához szükséges nyomtatványokkal ellátta a községeket, amelyen a lelkész és az elöljárók aláírásai egyaránt szerepeltek. Az egyes vizsgálati helyeken csupán egészséges embereket engedtek át, a beteges külsejűeket a passzus ellenére is feltartóztatták. Vizsgálták továbbá, hogy a hely, ahonnan jöttek, egészséges-e. Mindez a közigazgatás erős tájékozottságát tételezte fel a gyorsan változó helyzetű szomszédos vidéket illetően is. A megyék ezért kölcsönösen állandóan tájékoztatták egymást a járvány alakulásáról. Az útzárlatokat akként szervezték meg, hogy elsősorban az oldalutakat zárták le, hogy az erősen korlátozott utazás a kevésszámú főútvonalon történjék. Az utasok ezekben az időkben többnyire ha-