Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 35. (Budapest, 1965)
Kiss Ákos: Az 1831. évi kolerajárvány Pest megyében
zatartó kollégiumi diákok, sófuvarcsok, ispánok, portékás zsidók voltak. Az uton talált idegeneket mindenütt feltartóztatták. Az őrök nem mindig látták el tisztüket kellő buzgalommal, az előírásokat általában formálisan és nem a kívánt célnak megfelelően tartották be. A rendelkezést megszegő őrt azonnal letartóztatták és saját költségére tartották fogva. Július közepétől a zárlat egyre nagyobb zavarokat okozott az elzárt helységek ellátásában. A Szentendrei sziget több faluja siránkozva jelentette Simontsits János főszolgabírónak, (július 19-én), hogy már nincs kenyerük (Fócsmegyer, Tótfalú, Monostor). PestBuda között a hajóhidat előbb lezárták, majd a Dunántúlra vonuló egyetemi hallgatók erőszakos fellépésére újból szabaddá tették. A katonaság nem vette komolyan a kordonális lezárást. A váci járás már jú 1 ius 13-tól kezdett ellátatlan lenni a zárlat miatt. A pilisi járás is kérelmezte, hogy a nép a határban dolgozhassék. A kordonok lezárására elsősorban a katonaságot használták fel. Buda környékén egy-egy svadron Ferdinánd-huszárt helyeztek el (július 7). Vácnál, Nagymarosnál is katonaság állt fel a folyamzár őrzésére. Ezek eltartása a községeknek igen sok gondot okozott. Budaörsön tiltakoztak is a beszállásolások ellen. A zab mérője ekkor 3 forint 54 krajcár volt, csupán a pilisi járás 310 mérő zab erejéig tartotta a huszárokat, amely 1209 váltóforintot tett ki. Július hó 4-től a lezárt és katonailag őrzött révek: Visegrád, amelyet a Nagymaroson állomásozó katonaság őrzött, Pest, Ráckeve, Dunapentele, Egyháza és Földvár voltak. Mindezek felett ekkor már báró Mednyánszky Alajos, a megye királyi biztosa rendelkezett. A közigazgatási intézkedések után érdemes lesz az egészségügyi helyzettel is foglalkozni. Báró Mednyánszky Alajos királyi biztos a Pest megyei koleraintézetek élére július 9-én Stáhly Ignácot, az akkor már jóhírű orvost rendelte ki. A központi egészségügyi intézkedések főként az országos protomedicustól, Lenhossék Mihály helytartótanácsi tanácsostól származtak. A helytartótanács Lenhossék irányítása alatt a tájékoztatók egész sorát bocsátotta ki, amelyeket a megyék nyomtatásban folytatólagosan küldtek szét. A leglényegesebbek egyikének tartalmát alább ismertetjük, megjegyezve, hogy ezt számos más nyomtatott utasítás követte. Ezek közül egyesek a közigazgatás
