Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 33. (Budapest, 1964)

Palla Ákos: Újabb adatok Buda hőforrásainak történetéhez

A geológia megállapítása szerint ,,a földtani jelenkort megelőző időkben a budai fürdők termális vonala sokkal magasabban feküdt a mainál és az átalakulások okául sok olyan hőforrást tételeznek fel, amelyekről ma már nem is tudunk". A kutatás során a földtörténeti adatok vizsgálata adja most kezünkbe ezt a gyengén világító mécsest, amelynek fényénél a mai ismereteink alkalmazásával igyekszünk visszaállítani egy kornak, egy helynek őstörténetét. Ebből az következik, hogy a szemlélet tágulása időnként még a helytörténet átírását is parancsoló szükségként rendeli el, mert ezt kell tenni az újabban keletkezett és megismert anyag figyelembevétele alapján, a modern kutatások tárgyi bizonyítékainak felhasználásával. Ha Buda és környéke folyamatos fejlődéséről emlékezünk, hiba lenne a kezdetet, amely kétségen kívül hiányos, figyelmen kívül hagyni, noha ez csak analógiákra támaszkodik és továbbiakra nyújt alkalmat. Kérdésként merül fel, miként keletkeztek a vidék forrásai, miként ismerte meg az ember és hogyan léptek be a hévizek a táguló ismeretekkel az emberi kultúrába? A múlt homályba borítja a budai melegforrások első felfakadásának körülményeit és időszakát. Feltehető és valószínűsíthető azonban, hogy ez a körülmény a trachit kitörése után állott be annál is inkább, mivel postvulkáni hatás észlelhető számos savanyúvíz, szénsav és kénes forrásban. Ismert lehetett a csiszolt kőkorszak emberének életében, hiszen effajta településeknek ilyen természeti előnnyel e korban feltétlenül szerep jutott; példa erre a tatai hőforrások környéke. A terület, vagy egy terület, vagy az összesség története pedig akkor kezdődik, amikor ott feltűnik az ember, majd annak kultúrhagyatéka kimutatható. A rendelkezésre álló leletek mint bizonyságot igazolják, hogy a Duna jobb partján előtörő hőforrások virágzó településeknek vetették meg az útját a Szentendrei szigettől Csepel déli csücskéig 80—100 km hosszúságban. Peregnek a századok a neolitkor emlékei után a bronzkor hagyatéka jelentkezik egészen Óbudáig. Leleteket tár fel a kutatás a Gellérthegytől északra, az Attila körút és a Tabán lebontott házainak udvarain, majd a Rác fürdő szomszédságában, ahol a felfakadó források nem engedték befagyni sosem az elmocsarasodott környéket.