Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

BENDA GYULA: Patrónusok vagy komák - a keresztszülői kapcsolathálók Keszthelyen 1740-1849

gazdát kérték fel keresztszülőnek." (Tárkány Szűcs 1981:131.) Morvay Judit is leír történeti elemzésében ilyen jelenséget, vö. Morvay 1984. 12. Mind Tárkány Szűcs Ernő, mind Nagy Varga Vera szinte szó szerint azonosan fogalmaz e kérésben. Tárkány Szűcs 1981:132-133; Nagy Varga 2000:535. Elemzésük hangsúlyozza, hogy a társadalom kötelezettségeket rótt a komákra (ezek a gyerek különböző életkoráig éltek). 13. Tárkány Szűcs Ernő Udvardy Ignácz 1843-ban megjelent munkáját idézi erre vonatkozóan (Tárkány Szűcs 198

1:1 30-1 3 I.). A keresztszülőkhöz fűződő vallási álláspontra és az erre épülő néphitre jó összefoglaló a már idézett újabb francia munka (Fine 1994)14- A rokonok túlsúlyra jutására az I 960-as években lásd Tárkány Szűcs 198 1: 13 I. Vidacs Bea kitűnő elemzésben mutatja meg, hogy az 1980-as években hogyan működött és változott meg a komaság intézménye egy magyar faluban (Vidacs 1985). 15. Ikrek esetén nem következetes a feljegyzési gyakorlat. Eleinte leginkább egy „és" kötőszóval köti össze az anyakönyv a két keresztnevet, más jel nem árulkodik arról, hogy két gyerekre vonatkozik a bejegyzés. A 18. század második felében némelyik pap odaírja, hogy „gemelli". Mások két egymás utáni rubrikába vezetik be az ikreket, s csak a szülők és a dátum azonossága mutatja az ikerszülést. Valamennyi esetben azonban egyértelmű, hogy különbözők-e a keresztszülők, vagy azonosak. 16. A pontos adatok megállapítása számos nehézségbe ütközik. Egyrészt a gyakori család- és keresztnevek esetében csak az ismert házaspárokat tudjuk egyértelműen azonosítani, egyéneket nem. Másrészt sok esetben nehezen olvasható vagy azonosítható a keresztszülő neve (például a ferences keresztelési anyakönyvet vezető, láthatóan nem magyar anyanyelvű szerzetesek névbeírásai esetén), illetve a más összefüggésben nem felbukkanó nevek gyakran torzulnak. Gyakori a keresztnévtévedés, illetve a ritkább keresztnevek váltakozása. A német eredetű családneveknél gyakori az Annamária keresztnév, ez Mária vagy Anna formában is előfordul. Gyakran a feleségeket németesen férjük után nevezik (Soffka Márton felesége lehet Soffkin Annamária), ilyenkor külön meg kell nézni, hogy gyerekről vagy feleségről van-e szó. Mindezt az azonosítási munkát az egyetlenegyszer vagy néhányszor feltűnő személyeknél nem gondoltuk szükségesnek elvégezni. I 7. Szép esettanulmányában Horváth D. Tamás mutat erre rá. Lásd Horváth D. I 987 és 1988. 18. A meghatározott küszöböt igyekeztünk úgy kialakítani, hogy a hosszabb ideig és sok családnál keresztszülői szerepet vállalók kerüljenek a kiemelt sokaságba, de ugyanakkor a sokaság maradjon áttekinthető, azaz olyan, amelynek nem statisztikai, hanem esetleg mikrotörténeti jellemzőit is feltárhatjuk. Végül a harminc és több esetben keresztszülőként feljegyzett férfiakat választottuk ki. Ezek adatait a Függelékben közöljük. 19. Az iparosok megoszlása a következő: ács I, asztalos 5, bábsütő 3, bognár, pintér 5, csizmadia 3, esztergályos I, fazekas 3, gombkötő I, iparos (ismeretlen mesterség) 6, kalapos 5, kelmefestő 3, képfestő I, kovács 2, kőfaragó I, kőműves 4, köteles 3, lakatos 5, mészáros 3, molnár 3, németvarga 4, ötvös I, pék 5, pintér 3, posztós 2, puskás 2, rézműves I, sörfőző I, szabó 7, szűcs 4. 7 szűrszabó 2, takács 2, tímár 4, üveges I. 20. A számítás megint azért elnagyolt, mert a több ezer személy azonosítását minden esetben nem j—" lehetett elvégezni. De 1 740-1 749 között 1564 keresztelésnél biztosan e kézműves, kereskedő, g 3 szolgáltató csoport adja a keresztszülők 30 százalékát, I 770-1 779 között ez már 47 százalék, 1810-1819 között 46 százalék. A későbbiekben az arány csökken. 21. Visszavonult iparosnak nevezzük azokat, akik az adójegyzékek tanúsága szerint egy idő után nem fizetnek adót mesterségük után. Egyes szakmákban, például a csizmadiáknál ezek száma igen jelentős. Nem adóznak mesterség után a családos, de legényként dolgozó iparosok sem. Ilyeneket elsősorban az ácsok és kőművesek között találunk nagy számban. Az 1826. évi keszthelyi házösszeírás alapján 223 iparost találtunk, az adózási adatok alapján ezt további 30 kézművessel és 5 özvegy iparosasszonnyal egészítettük ki, összesen tehát 273 iparos háztartást szed- 21