Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

MOHAY TAMÁS: Egy ünnep alapjai. A csíksomlyói pünkösdi búcsú új megvilágításban

„könyvre", „műre" vonatkoznak. Egyelőre kétséges, hogy létezik-e valóban ilyen címen kötet; ha létezik is, lappanghat-e valahol. A kételyt az alapozza meg, hogy magából a könyvből nem ismerünk semmilyen más idézett részt más kegyképekkel kapcsolatban (erre már Tüskés Gábor és Knapp Éva is rámutatott). Továbbá az, hogy a püspöki levéltárban levő irat sem ad semmilyen pontosító adatot (lapszám, kiadás ideje, helye stb.). Főként pedig az, hogy furcsa lenne, ha egy nagynevű udvari tanácsos szerző a saját könyvéből éppen csak ezt az egy részt kivonatolta volna. A krasznai keltezés I 780. június közepén nem vág egybe azzal, hogy bár birtoka volt Krasznán, Cserey Farkas Bécsben élt. Elképzelhető, hogy a krasznai udvari pap, Katona György írásával állhatunk szemben. Erre utal Benkő Károly: „.. .ezen győzedelem történészetét 8 évekkel későbbre téve Losteiner Leonard kérésére udvari consiliarius Cserei Farkas Urnák I 780-ban júniusban bizonyos 'Geographia Mariana Regi Hungáriáé című kéziratából azon megjegyzéssel', hogy a Jézus nevénni szerzeteseknek Kolozsváron létező jegyzőkönyveikben is így említődik, Katona György krasznai plébános szóról szóra eképpen írja le" (Benkő I 853 11:94). Az ez után következő idézet nem pontosan követi a levéltári kéziratot, de tartalmi eltérés nincsen közöttük.

4 A Cserey-szövegben foglalt győzelmi történet fontos motívumai a következők: 1. I 566-ban Szent András nap tájban a király végzést íratott, mely kimondja, hogy „mindenek Blandrata Györgytől függjenek... akik pedig ezeket megháborítanák, mint hitetlenek úgy büntetődjenek". Ennek van történeti valóságalapja, valóban született ilyen módon érthető erdélyi országgyűlési határozat.

5 2. I 567-ben „a király sok fegyveres népet bocsáta reájok, hogy erőszakosan is kitérjenek az igaz hitből"; nincs megemlítve, hogy kiket, miféléket, milyen létszámban és fegyverzettel, kinek a vezetése alatt. 3. István pap Gyergyóalfaluból „felbiztatá állhatatosságra a népet", és az elhatározás után, hogy „halálra lőnek készebbek", mint elszakadásra szent hitüktől, egybegyűltek „e szent képhez", vagyis a kegyszoborhoz Somlyón. Az ottani imádkozás közben jött a hír, hogy „Udvarhelyszék felől nyomulnának be feléjek az hadak". 4. Erre a férfiak fegyvert fogtak, és az az asszonyoknak, gyermekeknek, öregeknek „megparancsolák, hogy... azon helyről ne távozzanak". 5. Az ellenfelek pontosabb helymeghatározás nélküli helyen találkoztak: „vagyon Csíkés Udvarhelyszék között egy rengeteg Nagy erdő". 6. Nincs részletesen leírva az ütközet, csak röviden megemlítve a csíkiak győzelme: „jobb részét a király hadának levágák, a többiek nyakra-főre visszaszaladának". 7. A győztesen visszatérő férfiak elé vonultak a hátrahagyottak, s együtt vonultak a templomhoz. Eközben nincsen szó győzelmi jelekről, mint zöld ágakról, az asszonyok kibontott hajáról stb. 8. Ennek emlékünnepe a pünkösdszombati búcsú: „ennek emlékezetire most is minden esztendőben azon a napon egybegyűlvén oda" jönnek, mégpedig nemcsak a székelyek, hanem a moldvaiak is (akiket pedig a 16. században bizonyosan nem fenyegetett az unitarizmus hódításának veszélye). A fő motívum, a más vallású fejedelemnek való ellenszegülés mint kollektív hőstett jelenik meg a történetben. Az események leírása számos apró ellentmondást tartalmaz, sem időben, sem térben nemigen lett volna lehetséges mindaz, amit leírtak.