Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

MOHAY TAMÁS: Egy ünnep alapjai. A csíksomlyói pünkösdi búcsú új megvilágításban

A Cserey-Katona-szöveg további útja A Cserey Farkasnak tulajdonított szöveg a további százötven év során kanyargós utat járt be. Feltűnő, hogy a rá való hivatkozások és idézetek mennyire nem pontosak, és hogy fontos részletekben eltérnek egymástól. Ezért voltaképp kétfajta szöveghagyományra gyanakodhatunk, és a Cserey-szöveg mellett alighanem Losteiner Leonard (I 74 l-l 81 3) ferences rendtörténészt kell sejtenünk a történet más változataiban megjelenő motívumok mögött. Losteiner Leonard két nagy történelmi munkát hagyott az utókorra; az egyik I 777ből származik és Chronica címen szokás emlegetni; a másik I 786-89 között keletkezett, Propago Vitis... címen. A kéziratokat a csíksomlyói ferences rendházban őrzik (többször hitték őket elveszettnek); az elmúlt kétszáz évben sokan dolgoztak belőle, idézték részleteit első- vagy másodkézből;

6 egészében azonban soha nem jelentek meg. A somlyói búcsúra vonatkozó pontok legrészletesebb ismertetését Tima Dénes ferences szerzetes írónak ( 1907) köszönhetjük. A körülbelül tíz év eltéréssel született munkák közül a második már megemlíti Cserey Farkast és „könyvét", az első még nem. Beszédes epizódok és eltérő részletek vannak mindkét szövegben. Az 1777 körül írt Chronika szerinti elbeszélés fő motívumai (Tima 1907: 34-41. hivatkozva a I 92-1 93. pontokra): 1. Nincs szó János Zsigmond I 566-os királyi végzéseiről, a király egyszerűen „elhatározta magában, hogy a székelyeket ősi vallásától megfosztja". 2. „Összegyűjtvén az arianizmus dühétől tajtékzó seregét Udvarhelyszékig nyomult előre." 3. István, gyergyóalfalusi pap az összegyűjtött saját és gyergyói híveket „lelkes beszédével ellenállásra buzdította és bátorította őket"; itt még nincs szó a fegyveres ellenállás lehetőségéről. Megegyeztek, hogy pünkösd ünnepe táján menjenek Csíksomlyóra, pártfogást keresni Máriánál. 4. Az összegyűlt néptömeg előtt egy szerzetbeli szónok beszélt, és „arra bírta őket, hogy Arius hitelveit és követőit tartományukba be ne bocsássák, sőt még arra is ösztönözte, hogy álljanak ellent". Eközben a szónok ruhája és palástja tündöklött. Az öregeket, gyermekeket és betegeket hagyták hátra, és a férfiak az asszonyokkal együtt vonultak, felfegyverkezve „mint ezt az idő és kinek-kinek vagyoni helyzete megengedte". A szüzek hajukat kibontották és leeresztették, „hogy magukat dühösöknek mutassák vagy gyászolóknak nézzenek ki". 5. Pontos helymeghatározást kapunk: a vonulók a „csíki Láznak nevezett helyre megérkeztek", ott elfogták Zápolya szónokait, de ezek megszöktek, és hírt vittek a királynak. 6. Nincsen szó ütközetről; a király „visszatérésre határozta el magát, inkább akarván a szittya leányok által okozott szégyent kiállani, mint kétes szerencsével az áriáni hitetlenség miatt vitézeinek életét a halál veszedelmének kitenni". 7. A győztesek csapata - férfiak, nők együtt - „a győzelem jeléül viruló zöld ágakkal és örvendezve tért vissza a kegyelem trónusához". 8. Ezért tisztelték meg Mária szobrát „segítő Mária" címmel. Ez az elbeszélés bővelkedik csodás elemekben, és az időbeliséget illetően nem kevésbé valószerűtlen, mint Cserey Farkas elbeszélése. Hitelesítő jegyek egész sora van felvo-