Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
Fényképgyűitemény 771 szített felvételeket. 1897-ben oroszországi útján az osztjákok között 54 férfiról és 10 nőről vett fel antropológiai képeket, túlnyomórészt két nézetben. Jankó antropológiai felvételeinek száma meghaladja a háromszázat. A magyarországi vizsgálatoknál nem minden esetben készített egyénenkénti mellképeket. A klasszikus antropológiai felvételek mellett szép számmal találunk kettős mellképeket, teljes ülő vagy álló alakokat hármas, négyes vagy ötös csoportokban. Semayer 1909-ben közzétett felhívása az antropológiai fényképek készítésére vonatkozóan általános és konkrét utalásokat tartalmaz. E szerint a felméréseket nemzetiség, vallás, nem és kor szerint kell végezni. Az „embereket előbb meg kell borotváltatni és fésültet- ni” - írja. Továbbá „lehetőleg 2-3 egészen meztelen felvételt is kell készíteni.” A férfiakat és nőket külön csoportokban, „rokonság szerint”, ünneplő ruhában kell felvenni; az iskolás gyermekek csoportképei mellé „bőr, haj, és szemszín” statisztikákat is kell mellékelniük a felmérést végző tanítóknak (Néprajzi Értesítő 1909b. 249). Semayer Vilibáld és Bartucz Lajos is készített antropológiai felvételeket. Bartucz főleg az 1910-es években, például az Arad megyei könyvéhez (BARTUCZ 1912), illetve a Göcsej és Hetés népéről írt tanulmányához (BARTUCZ 1913), Semayer a Kolozs megyei magyarsággal foglakozó írásához (Semayer 1901b), illetve a magyarság antropológiai típusairól készült tanulmányához (Semayer 1903b). Semayer majdnem négyszáz, Bartucz kétszáz antropológiai kép szerzőjeként szerepel a gyűjteményben. A feldolgozások módszerére vonatkozóan Jankó a matematikai-statisztikai elemzést alkalmazta, Bartucz az analizist emelte ki: „nagytömegű rendszeres és módszeres vizsgálatra, a hiteles tárgyilagos bizonyítékok ezreire van szükség” (Bartucz 1938. 210). A Néprajzi Múzeum munkatársai az 1890-es évektől kezdődően összességében nagy mennyiségű antropológiai felvételt gyűjtöttek és készítettek, számuk a háromezret is meghaladta. Utazók, tudósok (Zichy Jenő, Festetics Rudolf, Biró Lajos, Baráthosi Balogh Benedek), fényképészek (Sochán Pál, Kövessy Rezső, Plohn József, Szöllősy Kálmán, Székely Aladár, Vadas Ernő) egyaránt készítettek antropológiai felvételeket is. A Néprajzi Értesítő számol be arról, hogyan ösztönözték a parasztembereket a fényképkészíttetésre: a mérés helyszínén utalványt kaptak, amellyel a fényképészt fölkeresve ingyen lefotografálták őket. Nagy Miklós újságíró, szerkesztő néhány szerb, mongol, burját nemzetiségű személyről készült antropológiai felvételt ajándékozott a múzeumnak, de Móricz Zsigmond Szatmár vármegyében készített fényképei között is találunk néhány antropológiai felvételt. Bartucz Lajos és Nemeskéri János még a fővárosba hozott gyöngyösbokrétások nagy részét is megvizsgálta. A Magyar Filmirodával való együttműködésben Fél Edit, Gunda Béla és Nemeskéri János így utazhatott több ízben vidékre antropológiai méréseket és felvételeket készíteni (Bartucz 1937a. 497). A Néprajzi Osztály nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően viszonylag jelentős mennyiségű külföldi - elsősorban ázsiai - felvétel is került a Néprajzi Múzeum fényképgyűjteményébe, például Eugen Alexander szentpétervári kereskedőtől 1909-ben vásárolt a gyűjtemény 222 darab ázsiai (osztják, vogul, szojot, mongol, gilják, jakut) felvételt.111 Broniszláv Pilsudszki révén Szahalin szigetén ajnukról, giljákokról készült felvételek kerültek a gyűjteménybe, a chicagói Field Múzeummal cserélt, a Berlini Kolonialkriegerdank Egyesülettől pedig vásárolt a gyűjtemény antropológiai felvételeket.112 111 Ltsz.: 10123-10343. 112 Lásd NMI 45/1911 és NM1 18/1911.
