Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
A két világháború között az antropológiai gyűjtemény tárgyi anyagát előbb a Történeti Múzeumnak, majd a Természettudományi Múzeumnak adták át, a fényképek egy része azonban (szám szerint 1865) - az átadási jegyzőkönyvben foglaltakkal ellentétben - a gyűjteményben maradt.113 A fényképgyűjtemény anyagának további - tartalmi és formai - vonatkozásai, sajátosságai sem hagyhatók figyelmen kívül. Tartalmilag teljesen eltérő a fotográfia használhatósága attól függően, hogy eredeti néprajzi jelenséget örökített meg - a hagyományos kultúrában élő közösség tagjaként, ténylegesen gyakorolt (létező) jelenséget, tevékenységet, illetve részleges vagy teljes rekonstrukciót: eredeti helyszínen, eredeti szereplőkkel, de egy korábbi gyakorlatot felelevenítve. Harmadsorban a szokás vagy jelenség lehet teljes mértékben felelevenített - szakirodalom vagy közvetlen betanítás útján (folklorizmus). A látványt tekintve megkülönböztethetünk összegző jellegű fényképet: a vizsgált jelenségcsoportról egyetlen felvétel készül, amely a téma sűrítése, tömörítése. Maguk a kutatók gyorsfényképnek nevezik („legalább egy fénykép legyen”). Részletkutatás nem kapcsolódik a felvételhez (legtöbbször leírás sem, csak egyszavas megnevezés, azonosítás). Kiemelő jellegű a tárgy- vagy részletfotó (lehet leíró vagy morfológiai jellegű, de mutathatja a tárgyat funkcióban is). Az esetek többségében egy részletkutatást megelőző (előkészítő) vagy kísérő fotósorozat, ennek megfelelően a hozzá kapcsolódó szöveganyag bőséges (publikációban vagy kéziratban, de a felvételt készítők vagy leltározók többsége ezt nem jelzi a leírókartonon). Harmadik a leíró jellegű fényképek csoportja: a fotósorozatok vagy szekvenciák (egy néprajzi tevékenység, munkafolyamat időben egymás után következő mozzanatait filmszerűen rögzíti) Az utóbbiakhoz is kapcsolódik néprajzi kutatás. A képi adatrögzítés múltbeli gyakorlatában viszonylag kevés (számarányát tekintve) a filológiai jellegű képanyag (amely egy korábban rögzített jelenség ismételt felkutatását dokumentálja). Szintén kevés dokumentáció van az újabb kutatási területekről, mint a kinéziskutatás, proxémika. A gyűjtemény jelentőségét több szempontból vizsgálhatjuk. A művelődés- vagy fotótörténész számára lényeges tudnivaló, hogy ez az ország egyik legnagyobb114 amatőrfényképészek által létrehozott gyűjteménye egy meghatározott témakörben, a 20. század elejétől napjainkig. A tudománytörténész számára ugyanakkor figyelemre méltó, hogy az etnográfia tudománnyá válásának kezdeteitől a szakma képviselői vidéki amatőr néprajzi gyűjtők sokaságát tudták a tudomány szolgálatába állítani a fényképezés által (e tevékenység más típusú személyiséget igényelt, más gyűjtési lehetőségeket, vizsgálódási témaköröket kínált, mint például az írásos adatgyűjtés). Ennek a sok érdeklődőnek köszönhető a gyűjtemény korai időszakából származó nagyszámú felvétel. Természetesen a felvételeken nyomon követhető a tudomány érdeklődése, főbb témakörei, szemléletmódja és ezek változásai. De a fénykép - természetéből adódóan - mást (többet) is megörökített, mint amit a szerző eredendően tervbe vett, így a tudomány későbbi időszakaiban más kérdésfelvetésekkel, új szempontokkal, szemléletmóddal, módszerekkel kutathatók új témakörök is. 113 Az antropológiai felvételek átadásáról az Országos Magyar Történeti Múzeum Néprajzi Tárából a Régészeti Tárnak: NMI 29/1943. 114 Az állomány nagyságáról lásd a 2. számú táblázatot. 772 Fogarasi Klára
