Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Forrni Ibolya: Kéziratgyűjtemény
Kéziratgyűjtemény 629 Intézményektől átvett forráscsoportok Különböző ifjúsági szervezetek, elsősorban a cserkészmozgalom keretei között végzett falukutatások és iskolai lakóhelyismereti, helytörténeti dolgozatok, mint például a Levente pályázat betlehe- mesjáték-gyűjtései vagy a Vasárnap pályázat népköltészeti gyűjtései 1939-1943 között kerültek a gyűjteménybe (kb. 150 tétel). A Magyar Társaság és Falukutató Intézete 1935-ös pályázatára készült községmonográfiákat (az ország különböző részeiből 52 kézirat), a Magyar Szociográfiái Intézet 1934., 1935., 1937. évi Baranya megyei monográfiáit (58 kézirat) az Államtudományi Intézet, majd a Néptudományi Intézet közvetítésével kapta meg a múzeum. A Borsod megyei monográfiák Kolumbán Lajos 1930-1936 közötti szervezőmunkájának köszönhetők (110 településről), Morvay Péter 1951-1952-ben szerezte meg a kézirattár számára (Rézler 1943; Mády 1941; Kertész 1943).50 A népi jogszokások, gyűjteménye az Igazságügyi Minisztérium támogatásával 1939-1948 között megvalósult kérdőíves gyűjtés eredménye. A gyűjtemény több mint száz település adatait tartalmazza, Bánó István révén került a kézirattárba. A Földművelési Minisztérium Telepítési Kormánybiztossága 1945-1950 közötti iratait 1955-ben vette át a múzeum.51 A felvidéki magyarok telepítési iratait, adatait tartalmazza (10 tétel, kb. 2000 oldal). A táj- és népkutató táborok 1941-1943 között végzett kéziratos gyűjtéseinek egy részét még 1944-ben sikerült a kutatásban részt vett magánszemélyektől összegyűjteni, majd a megszűnt Államtudományi Intézet is átadta az általa tárolt dokumentumokat. Sajnos a háború végén, a főváros bombázása idején ez az anyag megsérült, 1945 után gyakorlatilag újra számba kellett venni és menteni a megmaradt kéziratokat, rajzokat. Bánó István 1948- ban listákat készített, és becsomagolta az anyagot, melyet K. Kovács Péter 1962-ben újrarendezett, jegyzetelt. Végül az 1980-as években befejeződött az iratok szakleltározása, s így ma a táborok hagyatéka kutatható. A mintegy 500 tételnyi gyűjtemény - jelentőségéhez képest - még ma is kevéssé ismert. Az 1930-as években a Teleki Pál által szervezett Államtudományi Intézet keretében a Táj- és Népkutató Központ - komplex kutatási céllal - gazdaságföldrajzi, néprajzi és szociográfiai felméréseket végzett. A kutatómunka eredményeit 1938-ban kiállításon mutatták be a nyilvánosság előtt, amely felhívta a figyelmet a magyar vidék szociális problémáira, a földkérdés és a közigazgatás tarthatatlan helyzetére. A munkát az intézet többszörös átszervezés után is folytatta. A helyszíni gyűjtésekre a népi műveltség iránt érdeklődő egyetemi és főiskolai hallgatókat - különböző tárgyköröket felölelő - módszertani útmutatást is nyújtó előadásokkal készítették fel. 1941-ben mint Táj- és Népkutató Osztály, illetve Intézet nagyszabású terepgyűjtéseket, sorozatos kiszállásokat, egyéni gyűjtéseket és csoportos kutatótáborokat szervezett, amelynek programjában meghatározó volt a néprajzi gyűjtés. Közülük az alábbiak találhatók a kézirattárban: Bácska (EA 8175-8188; 8190-8200), Bankfalu (EA 7723-7734), Bogdánd (másképpen szilágysági, EA 8150-8174), Csepel-sziget (EA 8125-8149), Csíkmenaság (EA 8109-8124), Dernő (EA 7735-7751), Gilvács, Visk, Milota (EA 8060-8074), Kiskunság (EA 7653-7679), Ko- pács (EA 8201-8223), Magyarnemegye (EA 8075-8093), Nagykunság (EA 7696; 7698- 7707), Őrség (EA 7804-7822), Rábcakapi (EA 998, 7708-7722), Sárköz (EA 775250 Lásd Morvay Péter jelentését az EA 4728 leltári számon. 51 Lásd ÁEA 168/1962 növedéknaplószám alatt K. Kovács Péter feljegyzését
