Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
III. AZ ETHNOLÓGIAI ADATTÁR GYŰJTEMÉNYEI - Fogarasi Klára: Fényképgyűjtemény
galomba a Néprajzi Tár számos munkatársa bekapcsolódott, az Országos Idegenforgalmi Hivatal támogatásával járták a vidéki gyöngyösbokrétás csoportok által szervezett rendezvényeket, s készítettek felvételeket. Ez a Néprajzi Tárnak külön költségébe nem került, mégis „tetemes fényképanyag és néprajzi tapasztalat szerzésével jártak” (Bartucz 1937a. 496). Ezeken az utakon készítette Gönyey Sándor diósjenői, maconkai, kazári, hasznosi, Szend- rey Ákos kiskomáromi, maconkai, kazári, galamboki, Semayer Vilibáld karádi, Borsod megyei, Fél Edit karádi, törökkoppányi, szakmári, nagylóci, hollókői, őrhalmi, apátfalvi, Kovács László szegedi, nagylóci, hollókői, őrhalmi, apátfalvi, Lajos Árpád domaházi felvételeit (Bartucz 1937a. 496). A korszak harmadik jelentős mozgalma, szintén az 1930-as évektől kezdődően, a falukutatók tevékenysége volt. Néprajzkutatóink szociográfiai jellegű sorozatokat ritkán készítettek, mivel nem ez volt a céljuk. A társadalom peremén élőkről, egyes társadalmi jelenségekről, problémákról csak alkalmanként készültek fényképek. A szegénységet általában nem vizsgálták például társadalom-néprajzi alapon, tehát a képanyagban az ilyen felfogású ábrázolás ritka. Például Ortutay Gyula Müller Miklós képeivel megjelent Parasztságunk élete című munkája elméleti célkitűzéseit tekintve itt említhető, a képanyag egészében azonban meglehetősen ellentmondásos (ORTUTAY 1937). A Néprajzi Múzeum fényképgyűjteményében a falukutató mozgalomhoz kötődő felvételek száma összességében vagy például a gyöngyösbokrétás felvételek mennyiségével összevetve nem jelentős. Az 1934. évi múzeumi törvényt követően a Néprajzi Osztály az Országos Magyar Történeti Múzeum osztályává lett. „A rendelkezésre álló csekély anyagi javadalom folytán kénytelen volt minden nagyobb szabású munkaprogramról lemondani, a Néprajzi Múzeum összes anyagi és szellemi erőit a helyszűke miatt összezsúfolt raktárak rendbehozására s a meglévő gyűjteményanyag konzerválására koncentrálni. Ugyancsak rendbehozatott a kiadványraktár s előrehaladt a képtár, fényképtár és textilraktár sok aprólékos munkát követelő hatalmas anyagának rendezése” - szól a jelentés.74 1935-ben korszerűsítették a fényképészeti laboratóriumot, az üveglemezeket pedig egyenként védő papirtasakokba helyezték, hogy „a további pusztulástól és sérüléstől” megóvják (Bartucz 1936b. 160). A fényképgyűjtemény revíziója 1935-1940 között folyt. A darabszám ebben az időszakban már megközelítette a 80 000-et, az anyag feléről azonban nem volt nézőkép, ez pedig tudományos használhatóságát nagymértékben korlátozta. A másolatok elkészítése meglehetősen lassan haladt, mivel a mostoha körülmények ellenére is „állandóan nagy számban beérkező új gyűjtésekből származó lemezanyag” feldolgozása is elengedheteden volt. Ezt külön is hangsúlyozták: „a rendszeres fényképezés, a hiteles lemez és fényképgyűjtés a néprajzi gyűjtésnek úgy tudományos, mint muzeológiai szempontból egyik legfontosabb része, melyet elhanyagolnunk semmi körülmények között sem szabad” (Bartucz 1937a. 495). A pénzhiány miatt kényszermegoldások születtek: más természetű vidéki utazásokat használtak arra, hogy gyűjtéseket végezhessenek, külső támogatással folyt a gyöngyösbokrétás mozgalom rendezvényeinek fényképezése, ezért is ilyen nagyszámú az ilyen jellegű kép. Kölcsönös együttműködés jött létre a Magyar Filmirodával: az ő költségükön, de a Néprajzi Tár munkatársainak szakmai irányításával folyt a fényképezés, több kiszálláson vett részt Fél Edit, Gunda Béla, Kankovszky Ervin, Semayer Vilibáld, Viski Károly, Madarassy László, Luby Margit, Márkus Mihály. Saját költségén és szabadsága idején Tagán Galimdsán több hónapig 748 __Fogami Klára 74 NMI 126/1936.
