Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Népi írásbeliség - kéziratos füzetek - A kéziratos füzetek csoportjai

A sok kínlódás után 1963-ban Halásztelekre költözik fiához, aki a Csepeli Vas- és Fémműveknél dolgozik. Még 1963-ban a „Népművészet Mestere" címet is megkapja. Ettől kezdve - távol sorstársaitól - emlékei leírásának élt. „Én ebben lelem kedvem" - mondogatta csendesen. A néprajzosok, népzenekutatók az 1950-es évektől kezdve gyakran felkeresték, s nála mind gazdag szellemi kincsestárra találtak.

93 Ekkor már a „Muzijum" - ahogy ő mondta - számára írta füzeteit, és mindazok kérésére, akik a régi keserveseket, szokásokat gyermekeikkel is meg akarták ismertetni, tanítani. Nemcsak az istensegítsiek, de a többi faluból származók is eljártak hozzá hasonló kéréssel, hiszen jól ismerték: búcsúi énekvezető volt. Sok szokás-szöveget, mesét, közmondást, szólásmondást és találóskérdést, hiedelmet és igaztörténetet jegyeztek fel tőle és családjától. Meséiben mindig arra törekedett, hogy az azokban rejlő óriási erkölcsi erő felszabaduljon, élővé és meghatározóvá váljon. Alkotókészsége nem a mese epikai (mint pl. Fedics, Pandúr vagy akár Palkóné), hanem a mese etikai tartalmának előadásában jut kifejezésre. A magyar mesemondásnak azokat a középkori hagyományait elevenítette fel, ösztönösen, amelyeket négy évszázaddal korábban Heltai Gáspár képviselt tudatosan.

94 A bukovinai székelyek világlátása, erkölcsi magatartása két forrásból táplálkozik: a keresztény tanításokból (a Bibliát is gyakran forgatták, ami rendesen ritka dolog a katolikusoknál) és a népi hagyományokból. A két forrás közül láthatóan a népi hagyomány az erősebb. A kereszténységből csak azokat a gondolatokat vették át, amelyek ebbe a világképbe ellentmondás nélkül beépíthetők voltak. Gáspár Simon Antal világszemlélete is ennek megfele-