Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Népi írásbeliség - kéziratos füzetek - A kéziratos füzetek csoportjai

lő. Központi életelve a keresztény evangélistáknak az a tanítása, hogy „amit akarunk, hogy embertársaink velünk cselekedjenek, müjes azt cselekedjük azokval" (vö. Máté 7.12). Meséit, történeteit mindig erkölcsi tanulságokkal zárja, amelyek egyúttal világnézeti tanítások is. Érzékelni tudja, felismeri a világ, a társadalom ellentéteit, törvényszerűségeit, belső rugóit, összetevőit. A társadalmi ellentmondásokat saját bőrén is tapasztalta, felismerései a megélt valóságból fakadnak : „A szolga mindig ellensége volt a gazdájának. Ott Bukovinában es jártunk egy urasághoz dolgozni és ott felvetődött, hogy minek egy embernek ilyen nagy gazdaság, és mü ennyi sok százon nyomorgunk. Minden munkásnak az eszébe volt, hogy el kellene osztani, hogy legyen mindenkinek és az uraságnak es csak annyi legyen, amennyi az ő szükségletire elég." Gáspár Simon Antal ismeretanyagát alig lehet behatárolni. Mindenről tudott, amiről csak tudni lehet: világkép, sors, múlt, jelen, szellemi - tárgyi kultúra - nagy nyelvi, irodalmi, zenei örökség elemei halmozódtak szép rendben agyában. Mintegy hatvan, kézzel írott, vékonyabb-vaskosabb füzetbe rögzítette nyelvi - történeti-néprajzi följegyzéseit, énekeit. Gyűjtői majd lejegyzői munkáját tudatosan kezdte és végezte. Az 1920-as évek elején, fiatal parasztemberként jelentkezett nála annak az igénye, hogy Istensegíts zenei és egyéb hagyományait leírja, összeszedje, ezzel utódai számára megörökítse, feledéstől megmentse. Egyik (1924-ben írott) füzetében ez áll:

95 „Dúsgazdag Históriája Mely a régi töredékekből össze szedetett és a kegyes olvasó kedvéért most újonnan le Íratott" Naplót is vezetett, nem napi feljegyzésekkel, hanem évi visszatekintéseit írta le.

96