Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

A község bíráját (és fiát) a ma még Kanadában élő Molnár Jánost vették elő miatta. A fő bajkeverő a tudálékos szűcs mester és kereskedő Szűcs Antal volt. Ő ingerelte a népet a pap ellen, miatta fajultak el a dolgok, s került verekedésre a sor. Vass helyébe az istensegitsi születésű László István került. Ő is mint elődje több gyermeket küldött Magyarországra tanulni, de inkább csak rokonokat. Ezek közül való Varga Zsók István jezsuita, László Ambrus hadikfalvi tanító, László Béla, stb. Amikor Istensegits plébánosa lett, első dolgának tekintette az új templom felépítését. Addig biztatta a tehetősebb híveit az adakozásra, hogy a Magyarországról kapott segély segítségével már 1894-ben hozzá lehetett fogni a templomépítésnek és 1895-ben (szeptember 15-én) fel is lehetett szentelni. A régi búcsús napot, a pünkösdöt megváltoztatták, Mária neve lett az új búcsús nap. 1848 után László István kora lett volna a legalkalmasabb a nép művelésére. Vezetői azonban, úgy a papok mint a tanítók csak a szorosan vett kötelességet végezték el, egyébként maguknak, a gazdálkodásnak éltek... A népben sem volt nagy hajlam a művelődésre. Aki megpróbált több lenni azzal intették le: „Ne akarjon a tojás többet tudni mint a tyúk!" Jó irónak nem a helyesen írót, hanem a szépen írót nevezték. Az iskolák magyar nyelvűek voltak. A németet mint nyelvet tanították csupán. A németül tudóknak azonban nagy becsületjük volt. 1901-ben egy birtokperből kifolyólag szucsávai járásbíróságon mint tanú kellet megjelenjek. A szokás itt az volt, hogy a megidézettek a tárgyalóterembe mind bemehettek, más ügyét is végighallgathatták. Előttünk egy román ember apasági ügyét tárgyalták. A bíró románul kérdezett és hallgatta meg az illetőt. Az egyik tanú vallomásába azonban németül szólt bele a vádlott. Erre figyelmes lett a bíró. A tárgyalást félbe szakította és így szólt : „Wenn sie deutsch sprechen, warum haben Sie