Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Vontatás emberi erővel

sát rendesen maguk az áruszállítók, igen gyakran lányok, asszonyok, azaz az árusitó kofák végezték. A főváros körzetének a XIX. század második felében jelentós kofahajózásról hü képet rajzol a Vasárnapi Újság 1863. évfolyama. A Duna mentében lévő helységek, különösen Uj-Pest, Dunakeszi, Szt. Endre, Tótfalu, Megyer, Vácz, Ercsi, Abony, Csepel, Soroksár, stb. gyümölcs- és zöldségtermelő, kenyérsütő lakói naponként, leginkább alkonyat felé szokták beszállítani terményeiket. A leirás szerint: "... a hajók népe portékájától mentül hamarébb jó áron megszabadulva, s a szükséges vásárlásokat megtéve, útnak indul haza felé, s elkezdődik a nehéz munka, — a hajóvontatás. Az apróbb hajók az evezőlapátból készitetnek maguknak árboczot, mig a nagyob bak állandóval birnak, melyre a hajó végéhez erősitett kötelet felvonják, s egy kormányos beleül, a többi leány, asszony és gyermek a parton belekapaszkodik a kötélbe és huzza, mint tőle telik, ismét haza felé. "

4

°

9 A Szeged környékiek hasonló funkciójú kereskedelmi hajóit, bárkáit Tömörkény István leirásából ismerjük: "Ez egy olyan régi fajta eszköz, amilyent ma már nem csinálnak, nem széles, de hoszs zu. Olyan nagyobbra nőtt csónak, mely gyékénysátorral van borítva, s a gyékény alatt bátran elfér tizenöt-husz ember. Ul mindenki azon, amint lehet. Kivül pedig áll a kormányos, és széles rudlapátHajóhuzó fahám a Dráva mentéről - Kovács S. nyomán