Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

foglalkozni... Az volt a szakmájuk, azt megismerte egyik a másikát, hogy milyen ember, aztán igy lett a nagy összeköttetés. (Honnan jöttek ide az emberek aratáskor?) Hát amikor mondjuk, a tizennégyes háborúba egészen 920ig, mert 920-ban bejöttek ugye a románok, a Felvidékről jöttek ezek a tótok aratni, ezek arattak végig. Akinek kellett. Amikor azok már nem jöttek, akkor azt itt is voltak kisebb emberek, szegényebb emberek, azok arattak részibe. De mondjuk nekem nem kellett részes arató, saját magam learattam. Én learattam a magamét, kaszával csináltam, a húgom jött markolni, azok markoltak, a bátyám is jött aztán, nem azt mondom, kévét kötni, majd mikor megnősültem, ezzel az asszonnyal is arattam, ketten is... Majd utólag nekem is lett ilyen részes aratóm. (Mennyi volt ez a buza?) Hát én m'ondjuk nem vetettem olyan sok búzát, mert nem is volt olyan sok földem, esetleg három hold volt. Vagy ettül kevesebb vagy több, mikor hogy alakult. Inkább ugye a takarmányra mentem rá. Arra ügyeltem, hogy takarmány legyen elég. Ami buza szükségletünk volt, kenyérre, meg beadásra, meg egy kis eladásra is, hát annyi meg került mindig. (A cséplés hogy ment?) Hát a cséplés is ugy ment ugyi, hogy egy időbe ilyen kölcsönbe mentünk, egyik a másiknak csépelni, majd utólagosan aztán lettek a gép mellé ilyen részes gépesek. (Az mitől függött, hogy kihez ment az ember?) Hát a rokonság is, a szomszéd, meg jó emberek, egyik a másiknak. . . (Mikor beszélték meg, mennyivel előtte, hogy hogy legyen?) Hát az ugy nézett ki annak idejébe, hogy amikor jött az a cséplés, akkor hát jelentkezett, hogy hé, hát hijjál engem gépelni. . . Megyek neked gépelni. Ez igy ment. Na hát te jössz, te jelentkeztél, vagy én megyek neked. . . Igy ment a buzahordás is. Annak idején, mikor learattuk a búzát, egyik a másiknak mentünk segitségbe hordani. . , (Volt olyan ember, aki magánál jelentkezett, de maga nem választotta? ) Ilyen nem volt. Főleg ugyi a rokonság volt, mert az a hordás is olyan volt, mint egy ünnepély. Vagy a cséplés is, hogy összement az egész család... Jó emberek... (Ezek hasonló nagyságú gazdák voltak?) Hát persze... Mindenkinek volt ugyi, hogy na hát a rokonságban majdnem mindenkinek egyforma volt, ugyi. . , De hát men-