Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

Fiu: Akkor ez is hozzájött, úgyhogy akkor megindult az élet. Addig például cséplőgép a mi udvarunkon nem volt sohase. Amikor a felszabadulás bejött, akkor nemcsak nálunk, hanem minden udvaron volt cséplőgép. . . A búzát nagy kazalba raktuk, hordáskor, az árpát, a zabot, és itt helyszinen, az udvaron lett elcsépelve. Akkor már fejlődés látszott ebbe a társadalomba, már ez ugyi az emberekkel törődött. Nemcsak a nagygazdákat, hanem a szegényeket segítette, hogy a megélhetés lendüljön fel, és hát könnyebb legyen. . . (Hányba volt az, hogy maga elment az iparba?) Negyvenkettőbe. (Hogyan birták itthon nélkülözni?) Asszony: Még ütet elnélkülöztük, tudja, csak az volt a nehéz, hogy... Fiu: Hát én a szakmámat, amit tanultam, azt szerettem, én azt mondtam, mezőre dolgozni... Hát én annyira felismertem magam, hogy tudtam, hogy ez a munka nem ér semmit, én ebből nem élek meg. Elmentem inasnak. Egy nagy autószerelő műhely volt, ahol gépkocsikat csináltunk, aztán mezőgazdasági gépeket, nem traktorok voltak, mint máma, hanem egyszerűbb, stabil motorok voltak, kettőhengeres, amit fogattal húztak, ezt általában cséplésre használták csak, máskor nem. A traktor nagyon ritka volt. Hát volt az is, de csak nagyobb uradalmakba. Báróknál, grófoknál volt csak egy-egy traktor. Majd aztán bejött ugye, bejöttek a szovjetek, én ott nem szabadultam aztán fel, mert 45 nyarán kellett volna felszabadulni, de már akkor itt voltak a szovjetek, majd akkor itthon voltam én egy pár évig, 48-ig. Addig itthon dolgozgattam, apámnak segítettem, mezőre jártam, kapáltam. . . . Kaszáltam, satöbbi, ez csak nyári időszakba volt, télen nem volt mit csinálni egyáltalán. Asszony: Jószágot ő nem szerette... Hát télen, mint a fiatal, hát mentünk egyik szomszédból a másikba, olvasgattunk regényeket, beszélgettünk, satöbbi... Eltelt a tél. Tavasszal kezdődött a munka újra. Negyvennyolcban aztán elmentem Pestre, cséplőgéphez jártam, cséplőgépmunkás voltam. Etető voltam a cséplőgépnél, kerestem egy kis terményt, hát ugye, került egy kis pénz, én azt mondtam, hogy ezt most már nem, most már megyek Pestre. Elmentem Pestre, a Csepel autóba kerültem be, ott előbb csak segédmunkás voltam, amig fel nem ismertem magamat, akkor indult ott egy ilyen szakmai iskola, hát én is jelentkeztem, hogy hát fejezem be ezt a szakmát. Akkor vizsgáztam le, ötvenkettőben. Onnan az Autógyárból mentem Győrbe dolgozni, ott volt az autógyárnak egy