Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

Több gyerek volt sokkal, mint most van, bár akkor ugye a csecsemőhalandóság elég nagy volt, mert a gyerekek védőoltásban egyáltalán nem részesültek se csecsemő - se iskolás korukban, már mi kaptunk ilyen himlő és hasonló védőoltást egy párszor, de még emlékszem, mikor kicsi gyerek voltam, hogy hát majdnem minden héten temetni kellett egyet-kettőt, ilyen csecsemő- vagy iskolás korú gyereket, mert ugye hát az akkori fertőző betegségeknek nem tudták elejét venni. Hamar meghaltak a kis gyerekek. Most a faluban évente csak tiz-tizenkét vagy tizenöt gyerek születik, akkor pedig született negyven-ötven. (Es ez egyformán volt, szegényeknél és gazdagoknál?) Azt lehetett mondani, hogy a szegényeknél gyakoribb volt a gyerekszületés, úgyhogy tudok olyan családokat, hogy öt-hat, sőt még tiz gyereke is volt. Most pedig a téeszben is van 220 család, körülbelül csak három vagy négy van olyan, akinek négy gyereke van. Általában kettő. Négyen felül, itt van néhány cigány család, akinek van kilenc, tiz gyereke is. (A harmincas években sok földnélküli volt?) Lehetett körülbelül száz család, akinek csak minimális föld területe volt, esetleg egy-két-három hold. Ezek aztán, mint emiitettem, ennél a Tarpay földbirtokosnál, aztán a Klein-gazdaságban itt a határon, az volt legközelebb, de voltak, akik Fehérgya: maton, ott is volt egy uradalom, ott ilyen summásként dolgoztak a nyári időszakban főleg. Na még voltak egypáran, akik Németországban is voltak dolgozni. Öt-hat milotai bácsi, és nő is volt azt hiszem, vagy kettő Kilencszázharminc után. (Olyan nem volt, akinek el kellett mennie a faluból a szegénység miatt?) Annyit hallottam a szüleimtől, hogy valami telepes összeírás volt, a Dunántúlra vagy hova kellett menni, négy-öt családnak lehetett volna menni, földet kaptak volna ott, egy páran jelentkeztek is, de végül aztán csak nem mentek el. (Ez mikor volt?) 1930 után lehetett nem sokkal. Ugy volt ugye a faluba is, hogy ezek a nagycsaládosok, öt-hat gyerekkel persze hogy nehéz volt a megélhetés, mert a gyereket ruhával csak el kellett látni, meg élelemmel is, mert pucéron azért nem maradhattak annyira, és ezeknek elég nagy gond volt, ha részes aratást végeztek, vagy részes művelést váltottak, kapálást, kukoricát vagy napraforgót, vagy az uradalomba lehetett menni, kapálni, aratni, csépelni. Igy hallottam hogy egy család azt az öt-hat-nyolc vagy esetleg tiz mázsa búzát meg tudta szerezni igy a családjának,