Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

(És ezek az együttélő családok a munkában is együtt voltak?) Együtt gazdálkodtak. (A pénz beosztása, minden együtt ment?) Együtt. (Amikor meg tetszett nősülni, az édesanyjával együtt éltek?) Együtt voltunk, igen. Nem végig, de együtt voltunk. F. : Majd azt az anyósom külön ment, megosztotta a három fia közt a földet, aztán. . . (Amikor olyan munkák folytak, amikhez nem volt elég a család, nyilván máshonnan is kellettek emberek, ha végigmondaná, hogy milyen munkához hány emberre volt szükség...) Itt tulajdonképpen a kaszálás, gyűjtés, meg a hordás, erre kellett ember. Na meg az aratás. Részes aratóm volt állandóan. (Hány részes aratója volt?) Mikor mennyi. De általában kilenc. Mert hárman voltak egy párban, egy kaszált, a másik markolt, a harmadik kötött. (Mindegyik férfi volt?) Nem. A markoló az nő volt. F. : Rendesen egy család, fia, lánya, és az apja. (Általában ezek helybeliek voltak?) Idevalók voltak. F. : Egy idő tájba jártak a Felvidékről. Ja igen, a Felvidékről jöttek valamikor ezek a ruszinok. De az elég rég volt. (És évekre előre le volt már foglalva, hogy ki az, aki idejön?) Ezek olyan állandó emberek voltak, tudja. Például a harmados kapáinivalót nekijek adtam. Ezek jöttek aratni is. És ha kaszálni kellett, meg gyűjteni kellett ezeket szólítottam meg mindig. Jöttek is, szivesen. (Őnekik maguknak nem is volt birtokuk?) Hát valamelyiknek volt esetleg pár hold földje, valamelyiknek meg nem volt semmi. (Amit magánál kerestek, abból éltek egész évben, vagy volt más helyük is?) Hát nem tudom én, hogy erre mit mondjak. Szóval az a rendszer nagyon gyenge rendszer volt a szegény emberre. F. : Gazdagra is, szegényre is. Miránk is, de még arra a szegény emberre. Nagyon jó volt, ha a jövedelme annak a földnek elég volt arra, hogy a két alkalmazottat kifizessük, meg az adót.