Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

(Ezek a cselédek itt is laktak magánál?) Itt laktak nálam. (Szintén milotaiak voltak?) Igen. (Egy-egy ilyen embere meddig maradt itt?) Az mindig egy évre lett fogadva. (És az év végén?) Az év végén aztán vagy felmondás lett belőle, vagy pedig visszamaradt megint egy évre. (Ez mitől függött?) Hát. . . volt például egy cselédem egyszer, akit elkergettem, még egy fél év se tőt el. Nem arra való volt a fiú, úgyhogy. . . F. : Elmentünk, aztán az istállóban rakott tüzet, ott sütötte a szalonnát. Ilyeneket csinált. Meg volt hat ökör, kiküldtem gyepeltetni az ökörrel, otthagyta az ökröt, elment udvarolni. Az ökör meg ott össze-viszsza, a tengeribe, a máséba. . . Na mondom, fiam, eridj csak, túlra való volt, Ukrajnába. Eridj csak mondom, fiam, nézd meg a vári tornyot, nekem nem kellesz tovább. Én nem küszködök veled. (Milyen változások voltak a gazdaságában, akkortól mikor elkezdett önállóan gazdálkodni?) Olyan nagy változás nem volt, csak termelni kellett azért búzát, árpát. Meg tengerit. A jószágnak is, meg ugye magunknak is, csak ugye ezt a takarmányt termesztettem majd, mert láttam, hogy ebből sokkal többet ki lehet hozni, mint a búzabul. (Aztán erre mindenki áttért?) Nem, volt itt azért több ember olyan, hordtuk a szénát, még szalmát is, ide át Csehszlovákiába, sőt volt egy eset például, amikor nem tudtuk eladni még csak a búzát sem. F. : Csempésztünk túlra, a Tiszán keresztül. Sokat hordtam én is éccaka le a Tiszára a búzát. Nem nagyon ellenőrizte azt senki se. Vitték le, azt túlról jöttek által csónakkal. . . (Mikor kezdődött az, hogy megint jobb ára kezdett lenni a mezőgazdasági terményeknek?) Hát ennek jobb ára nem volt, már csak a háború után. (A háború alatt nagyon leromlottak itt a gazdaságok?) Hát leromlott mindenki, mindenki elvesztette mindenét, azt mondhatjuk. (Hány gyerekük van?) Nekünk kettő. (De ők nem maradtak a mezőgazdaságban?) Nem maradtak.